Alsó-malom a Pecatónál

A Bentára épült, az 1800-as évek végéig működő hajdanvolt pecatavi malmokról egyszer már volt szó. Eddig sajnos nagyon kevés konkrétumról tudtunk azok pontos helyéről, de most egy új térkép talán közelebb hoz a megoldáshoz.

Az eddig legérdekesebb és egyben az első, elérhető írásos és rajzos adat az 1779-ben készült „Bia /Pest m./ határában fekvő tavak szabályozási térképe”(1), melyen jól látható a Felső- és Alsó-malom és annak kialakítása is. Akkoriban mindkét malomhoz tartozott egy-egy malomtó is, ahogy az 1763-1787-ben készült első Katonai Felmérés térképen is fel van tüntetve.(2)

Az amatőr helytörténeti kutatásomnak óriási lökést adott a kiváló http://mapire.eu oldalon publikussá tett XIX. századi Kataszteri térkép⁽³⁾. Ezen térképek elsődleges célja az volt, hogy a földadó megállapításához pontos adatokat szolgáltassanak, így a nagy méretarányban (1:2880) készült térképek igen részletgazdagon ábrázolták a telkeket, épületeket. A felmérést 1850-ben kezdték egy ideiglenes felméréssel, majd 1865-ban kezdődött a részletes felmérés, mely az 1880-as évek végéig tartott. Tehát ezen a kataszteri térképen feltüntetettek nagyjából a malmok legutolsó állapotát mutatják. Itt már látszik, hogy megszűntek a tavak, és a Bente patakmedre mellett több szabályozó árok és egy másik patakmeder vezetett a malmokhoz, vagyis - ahogy régebben gondoltam - a gátas-malmok patakmalommá alakultak. Pontosan így alakult a Bentán kicsit lejjebb lévő, sóskúti malom sorsa.  (Érdemes elolvasni Zalavári Sándor: A romantikus Bara írását)



A Kataszteri térkép pontossága megdöbbentő. A régi térképet összehasonlíthatjuk akár az OpenStreetMap, akár a Google Maps térképekkel, így láthatjuk, hogy nem csak a 8104-es számú főút vonalvezetése megegyezik a régivel, hanem látható, hogy öt mostani pecatavi utca már létezett. A Kertbatárok útja a Korpakutat érintve egészen Biáig tartott. A Horhos utca, a Tó sétány, és a Szirom utca is a régi dűlőutak nyomvezetését követi. A Pecatónál található mindkét forrás méterre pontosan jelölve van.

Az Alsó-malom a jelenlegi tó déli csücskétől keletre, a főút felé a Pilisi Parkerdő gondozásában lévő erdősávban lehet. A terület egy részén már többször végeztek fakitermelést, így valószínűleg ott semmi számunkra érdekes sincs már. Az Alsó-malom feltételezett helye nyáron a burjánzó növényzet miatt gyakorlatilag megközelíthetetlen, így kutatást csak ősztől tavaszig lehet végezni. 

Az Alsó.malom helye a régi térképeken

A régi térképek 100 méteres pontossággal nagyjából egy helyre jelölték a malmot. A pontos meghatározáshoz ez elég nagy szórás, így igyekeztem a legrészletesebb Kataszteri felmérést irányadónak venni. Ezen a térképen leolvasható GPS koordináták birtokában a bejárás alkalmával a terepen próbáltam olyan kapcsolódási pontokat találni, amelyek pontosíthatják a térkép pozícióit.

Csodálatos módon a Benta régi és jelenlegi vonalvezetése azonos. A malomhoz vezető patakmeder nyoma könnyen megtalálható, az újraaszfaltozott Repkény utca egyik víznyelője is pont oda vezet. Innen indulva körülbelül 300 méter után megtaláltam a régi patakmederből leágazott árok  (3212) csomópontját. Itt már láthatóan kiszélesedett a patakmeder, a malomházaknak is a közelben kellett lennie.

A malomárok vonalát követve látszik, hogy környék változatos terepviszonyaihoz képest itt sík a terület, ez egybevág azzal, hogy itt kéne lennie a malomudvarnak. Viszont a GPS koordináta szerinti régi malom épületnek (47.4355, 18.8203) nyoma sincs. Illetve az látszik, hogy ezen a területen az udvarhoz képest magasabb a talajszínt és egy lyuk vezet a föld alá. A nyomokból ítélve valami használja, így igyekeztünk nem megzavarni a nyugalmát, és csupán csak fotóztuk a helyet. Lehet, hogy a rókán kívül valami más is van itt a föld alatt.

A koordináták alapján itt állhatott a malom

A felső malommal ellentétben malomház csak ipari épület volt, itt nem laktak. Harminc méterrel arrébb lehetett a kőből épült lakóépület, ami mellett – a térkép szerint - jobbra is balra is gazdasági épület állt. Ezen a területen már nagyobb szerencsénk volt. Itt bőven találni köveket, sőt egy kőkupacra is leltem. Itt találhatók profilra faragott kövek is.

Faragott kövek a lakóház helyén

A térkép alapján az Alsó-malom az alábbi épületekből állt:

• A patak keleti oldalán egy 128 m² alapterületű malomépület állt.
• A malomépület mögött a majdnem 900 m²-es udvarhoz csatlakozott a malomhoz vezető út. Itt egy 71 m²-es lakóépületet, egy 82 m²-es és egy 22 m²-es gazdasági épület volt.
• A patak túloldalán szemben egy 750 m²-es udvar és egy 117 m²-es fából készül épület állt.

Sziklák a régi út mellett. Vajon mi lehetett itt?

Az Alsó-malomhoz a főútról bekötőút vezetett. Ezen a nyomvonalon indultam visszafelé. Az út körülbelül 120 méterig a patak vonalvezetését követi. Az út mellett ezen a ponton rendezett szilákat találtam, de a Kataszteri térképen azonban itt nincs feltüntetve semmi, csupán a bekötőút vonalvezetése változik. Keletebbre fordulva egy szintén láthatóan út szerű csapáson hamar eljutottunk a Harmadik forráshoz, ami jelenleg vaditatóként, dagonyaként működik. A lábnyomokból látszott, nagy itt a forgalom.

A harmadik forrás a Pecató környékén, most inkább dagonya

Innen szinte egyenes út vezet a Pecató lehajtóig egészen a nemrég kialakított buszmegálló gyalogösvényig.  Érdekes, hogy ez a benőtt út nincs feltüntetve a Kataszteri térképen, vélhetően később alakították ki. A patakparti kövektől a már említett másik útvonal van feltüntetve bekötőútként, aminek érdekessége, hogy elhalad amellett a kiszáradt forrás mellett, amit talán a fenti dagonyázó táplált valamikor. Sőt, mielőtt elérné a Repkény utcát elhalad egy kis katlan mellett is, ahol valaha kicsi kőfejtő lehetett. Nem kizárt hogy innen vitték a köveket a malomhoz is.

Kicsi kőfejtő lehetett

Nagy bánatomra az Alsó-malomból nagyon kevés kézzelfogható maradt. A köveit talán a helyi építkezéseken használták fel, a területet pedig visszafoglalta a természet. Néhány kő ami megmaradt, mégis bizakodásra ad okot és úgy gondolom mindenképpen érdemes tovább kutatni.  Így lesz.

Források:
⁽¹⁾ Hungaricana Közgyűjteményi portál:  Tabella hydraulica Intersectionem Lacuum Biaiensium, differe... [S 12 Div XVI No 0003]
⁽²⁾ Mapire térképek
⁽³⁾ Kataszteri térképek és iratok (1850–1916)

Kapcsolódó írások a www.pecato.hu oldalon:
- Felső-malom a Pecatónál
- Régi malmok a Pecató helyén

(2016. 03. 15. szerkesztve, bővítve: 2018. 11. 4. - Égő Ákos)

Tovább a cikkre

Túrabeszámoló: Három forrás és egy patak

Erős szél ébresztett március 28-án a biatorbágyi Víz világnapi túra reggelén. Tüske Emillel, a Biatorbágyi Tájvédő Kör vezetőjével még az este abban maradtunk, hogy csak extrém rossz időben halasztjuk el a túrát. A napsütés erősödött, a szél nem számít.
Sokan így gondolhatták, mert több mint húsz felnőtt és gyerek, valamint öt kutya gyülekezett az indulás helyszínén, a biai Calvin téren. A túra folyamán a Pecatónál is csatlakoztak hozzánk jó páran.

Átvágtunk a Bolha-hegyen, lenéztünk a volt bányába és megnéztük a régi szekérutat, amin annak idején a köveket hordták a bányából. A tervek szerint először a Békás-forrásnál Vígh Attilával, a tábla készítőjével állítottuk fel a „Békás-forrás” táblát. Majd átmentünk a közeli gémeskúthoz, és ott a „Bányajji-kút” táblát helyeztük el. A talaj itt már sziklásabb volt, előkerült a csákány is. Régen a bányából idejártak vízért, a kút melletti itató arról árulkodik, hogy valamikor jószágokat is itattak itt. A szép táblák most már a turistáknak is adnak némi támpontot a források beazonosítására. A Békás-forrást valaki karban tartja, nekem az egyik lakó azt mesélte, hogy Érdről járnak ide rendezkedni. Sajnos, nem tudjuk, kinek köszönhetjük a korlátot és a lépcsők kialakítását. Gyakran gondozzák, az látszik. A Bányajji-kútnál viszont szükség lenne egy kis gazolásra míg nem késő. Ezért úgy gondoltuk, hogy szervezünk egy akciót. Jó lenne egyeztetni az ingatlantulajdonossal, akinek a kapuja előtt áll a kút.

A túra tovább folytatódott, elsétáltunk egészen a Peca-tóig, majd a hídon átkelve úgy határoztunk, hogy a zordabb időjárás és a nehéz megközelítés miatt a harmadik forrást most nem kutatjuk fel. A Benta-patak mellett visszafordultunk, és a régi erdészház felé vettük az irányt. Eddig hátszéllel sétáltunk, nem volt annyira zavaró, de itt már kemény szembe széllel találkoztunk.
A műúton átkelve a Gesztenyésben már nem fújt a szél, a fák lombján átszűrődő napsütésben sétáltunk az Erdei-híd felé. Dél felé járt az idő, a gyerekeimet már csak a kilátásba helyezett kalács gondolata éltette. A hídnál Emil elmesélte, miként került egy kőhíd az erdőbe. Feljebb található a volt Biai kőbánya, melyet ma Lipka pincéknek hívnak. Innen hordták szekéren a követ Bia felé, és az akkor még aktív forrás táplálta kis vízér felett vezetett a híd. Ez már a második – a kőbányászathoz kapcsolódó – szekérút volt, amivel a túránk alatt találkoztunk. Picit változtattunk a terveken, a szirt megmászása helyett inkább a lenti, rövidebb, de járatlanabb utat választottuk. Így legalább megnézhettük az a romos épületet, mely tulajdonképpen szintén egy forrás volt, ami néhány biai közkutat táplált. Az épület drámai állapotban van. A túrát eredetileg Három forrás és egy patak néven hirdettük meg, de útközben kiderült, számos, még működő vagy volt forrás nyomát is láttuk, az öt forrás két patak (a Füzest is beleszámítva) elnevezés sem lett volna túlzó. A Százlépcső alján, a Madárszirt tövében a széltől elbújva egy kis mélyedésben költöttük el a finom kalácsot, amit Emil felesége, Anriett sütött még az éjjel. Nagyon finom volt.

A szél végül kissé megnehezítette a túrát, de az biztos, hogy senki sem bánta meg, hogy eljött. Pár kilométer alatt sok érdekeset láttunk, és a táblák is a helyükön vannak.

Képgaléria:

(Égő Ákos - 2015. 03. 28.)

Tovább a cikkre

Három forrás és egy patak - túra

A Biatorbágyi Tájvédő Kör a Pecato.hu segítségével Víz világnapi túrára várja a kedves érdeklődőket. A találkozó március 28-án, szombat délelőtt 9 órakor lesz Biatorbágyon, a Calvin téren.

A bolha-hegyi sétát követően felkeressük a hegy tövében található forrásokat. A fabol.hu segítségével végre táblával jelölhetünk két pecatavi forrást, a Békás-forrást és a Bányajji-kutat.

A táblákat Vigh Attila készítette

A táblák kihelyezése után az elvetemültebbek belevethetik magukat a bozótba, és megkereshetik a tó melletti harmadik forrást is.
A túrán visszafelé tartva – a Madárszirt alatt – a legkitartóbbakat házi kaláccsal vendégeli meg a Biatorbágyi Tájvédő Kör.
A túra teljes hossza körülbelül 8 kilométer. Kényelmes viselet, sportcipő ajánlott.
A túra útvonala térképen itt megtekinthető.

(2015. 03. 24. - Égő Ákos)

Tovább a cikkre

Harmadik-forrás

A pecatavi forrásokat bemutató anyagban a Bányajji-kút  és a Békás-forrás mellett, már említettem a Harmadik-forrást. Ennek a forrásnak a neve nem ismert, a két pecatavi forrás után én kereszteltem el Harmadik-forrásnak. A napokban kiderült – amit már régóta feltételeztem –, hogy nem is egy, hanem két, egy működő és egy kiszárad forrásról van szó.

A kiszáradt régi forrás jó állapotban van

Az bizonyos volt, hogy a forrás a tó és a műút között található, nehezen megközelíthető, növényekkel sűrűn benőtt helyen. A Repkény útról a kaptató alján jobbra kanyarodva, és az új telepítésű erdő mellett dél felé haladva körülbelül 200–250 métert kell megtenni. Nyáron a buja növényzettől lehetetlen a megközelítése, de télen sem egyszerű. Elszántság és jó védőruházat kell még akkor is, ha nagyjából tudjuk, mit és hol kell keresni. Télen a terület jól átlátható, a bogáncs és az ágas-bogas bokrok között egyszer csak feltűnik a déli tájolású kis műtárgy.  A szögletesre faragott kövekből épült, közel egy méteres építmény most is masszív, jó állapotban van. Minden bizonnyal víznyerő hely lehetett, de sajnos ma már egy csepp víz sincs benne. A gondos kivitelezés arról árulkodik, hogy itt valaha aktív forrás lehetett, a kút szájától vezető vizesárok a Békás-forráséhoz hasonlatos vízhozamra utal. De vajon hova lett a víz?

Feljebb. új helyen egy kis tavacskát alakított ki a forrás

Emlékeztem egy közeli kis tavacskára, ahol vadállatok nyomát láttam. Tüske Emil barátom a Biatorbágyi Tájvédő Körtől ezt a helyet említette, mint forrást. Ez a kis tavacska a kőépítménytől észak-nyugat felé, vagyis a műút felé haladva érhető el. A víz a fák között körülbelül 5 x 5 méteres területet áraszt el. A fagyos időjárás a forráskutatásnak kedvezett, jól látszott, hogy a befagyott tó domb felőli részén nincs jég,  a vízfelület is kicsit fodrozódott, ami vízmozgásra utalt. Világos, hogy itt melegebb víz érkezik a föld alól, itt bizony tényleg forrás van. 



A két helyszín 15–20 méterre van egymástól, a talaj a tavacskától a kő építmény felé lejt, így elképzelhető, hogy a régi forrás abból az ágból táplálkozott, amiből most a kis tó. Talán azért apadt el, mert a mostani új helyen tört elő. A Harmadik-forrás tehát ma is aktív, még ha nem is a régi helyen, hanem pár méterrel arrébb, és az emberek helyett most a vadállatoknak kedvez.

(Égő Ákos - 2015. 01. 04.)

Tovább a cikkre

Pecatavi források

A pecató területén három forrás is található,  beazonosításukra a Karikó János könyvtárban megtalálható  Bozsóki Judit (Tárczy Judit): Biatorbágy helynevei kézirat és a Biatorbágyi Tájvédő Kör elnöke Tüske Emilt segített. A források elnevezése a múltba vész és van némi kavarodás e tekintetben, de a rendelkezésre álló adatok alapján mégis megpróbáljuk kibogozni a szálakat.

Gémeskút vagy Bányajji-kút  

A Diófa zsákutca végén egy hatalmas fűz mellett található egy kis tisztás ahol egy gémeskút áll. A kútgyűrűk hullámpalával vannak letakarva hogy ne hulljon bele szennyeződés. A lemezt elhúzva láthatjuk hogy a víz nagyon magasan áll ami azonnal elárulja hogy ez nem egy egyszerű kút hanem forrás. Hét sor téglát tudtunk megszámolni ami azt jelenti hogy a víz több mint 2 méter mély. A Tájvédő Kör szerint ez a kutat hívják Korpa-kútnak és közel 10 éves mérésük nitritet nem mutatott ki, nitrát tartalma nagyon alacsony volt, pH-ja pedig teljesen elfogadható 7,5, szagra és szemre is tisztának tűnt. Régebben a domboldalakon elterülő községi legelőt használó állatok, és pásztoraik oltották itt szomjukat. Kettétört, de még mindig szép a kút mellett a XIX. századból származó kőből faragott itatóvályú.

Bányajji-kút 2018 őszén

 A régi kőbánya 100-150 méterre észak-nyugati irányba található, ezt a forrást a bányászok is használták, a régebbi térképeket az ide vezető út is látszik. Mivel csővezetékek vezetnek ki belőle, valószínűleg a környékbeli telektulajdonosok mostanában is hasznosítják. A víz több telken áthaladva kacskaringósan a Benta-patakba folyik.

Korpa-kút vagy Békás-forrás

A Kertbarátok útja észak végében közvetlenül az út mellett pár méterre egy szikla alól ered a forrás. A Biatorbágy helynevei  tanulmány az 1886 évi kataszteri térképet  használja forrásnak mely szerint a helyet Korpa-kútnak nevezik: "Úgy jön belőle a víz, hogy fölkavarta a homokot, mintha korpa lenne benne"
Régebben a forráshoz csalános, csúszós lejtőn leereszkedve lehetett eljutni, de nemrégiben szépen kiépítették a földből kivájt lépcsőfokokat és a nyers fából készült korlátot így könnyű megtalálni és a lejutás is biztonságos lett. A forrás kifolyó csövét és közvetlen környezetét is rendbe rakták, nem kell a sárban tapicskolni ha vizet vennénk. A víz egyenesen folyik a körülbelül 70 méterre lévő Benta-patakba. Bár a forrást két oldalról nyaralók veszik körbe közvetlen közelében a déli oldalról nincs telek. A nyomokból ítélve ebből az irányból vadállatok is megközelítik és örömmel dagonyáznak a forrás közelébe. Pár éve egy döglött vaddisznót is találtunk a dagonyába.
2011. június 9-én az Önkormányzat kezdeményezésére a Biatorbágyi Vízművek a biai patakok (Kígyós-, Füzes-, Benta-patak) mellett megvizsgáltatta két Pecatavi vízlelőhely vizét is. (A Tájékoztatás folyó- és állóvizeink minőségéről, mederállapotokról, épített műveiről dokumentum itt megtekinthető.) A jegyzőkönyv Korhos és Szilva utca kereszteződésében lévő ásott kútat (helyesen Horhos utca) és a Kertbarátok utcában található forrásvízet (azaz a Békás-forrást) vizsgálta.

Részletek a jegyzőkönyvből:
"Trendek és jellemzők meghatározásához egyszeri mérési eredmény nem alkalmas, így az alábbiakban leírtak az adott pillanatban vett minta vizsgálati eredményeit tartalmazza.  ...   A két kút esetében a vízvizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy ivóvízként való felhasználásra egyik sem alkalmas!  ...  Kertbarátok utca forrásvízében hasonlóan a kútvízhez a biológiai paraméterek közül a véglény és féreg került a mintában kimutatásra, és a mangántartalma is rendkívül magas az ivóvízre megállapított határértékét 3-szorosan túllépi".

Ha valaki tudja ki tartja karban a forrást, kérem jelezze az erdekel@pecato.hu címen,  mert igazán megérdemli hogy név szerint is megemlítsük áldozatos munkája miatt.

Harmadik-forrás (pontos neve nem ismert)

A Benta-patak túloldalán a Sóskút felé vezető út felé haladva, az emelkedő első harmadánál ahogy véget ér a friss erdősáv jobbra kell kanyarodni. Tulajdonképpen a régi patakmeder vonalát kell követni körülbelül 250 méteren keresztül. Nehezen megközelíthető, a növényzet nagyon benőtte. Érdekes, hogy a kút látszólag teljesen száraz, viszont kicsit arrébb a vadcsapások egy nagyobb pocsolyához vezetnek ahova malacok, őzek örömmel járnak dagonyázni. Lehet, hogy az elapadt a forrás vize máshol bukkant elő. A régebbi térképek tanulsága szerint ezen a környéken volt az Alsó-malom, vélhetően a forrásvizet ők is hasznosíthatták.

Frissítés: Későbbi kutatás a Harmadik-forrásról


Az alábbi térképen a Biatorbágyi Tájvédő Kör jelöle be a környék természetes vizeit, a mi három forrásunkat is.

Biatorbágy vizeiről nagyobb térképen való megjelenítése

Tovább a cikkre