Pecatavi híd

A 80-as évek elejéig az ingatlanokat kétféleképpen lehetett megközelíteni: autóval Etyek felől a Bolha-hegyen keresztül egy nehezen járható földúton, vagy a Benta-patakon átívelő kis hídon gyalogosan átkelve. Akkoriban a Repkény utca végénél volt a buszforduló. Az autókat a patak túloldalán hagyták, mindenkinek megszokott parkolóhelye volt a fák között, kis táblákra még a rendszámokat is kiírták. A tó melletti kocsmában (ami azon az ingatlanon működött, ahol nemrég még kisbolt volt) egyszeri 500 forint befizetésével lehetett állandó parkolóhelyet váltani.

Gyalogoshíd 1971-ben a mostani autóshíd helyén. Fotó: Molnár Zoltánné

A gyalogoshíd körülbelül ott állt, ahol most is átkelünk a Bentán. A fémvázas szerkezet valószínűleg nem is hídnak épült, hanem egy acél tetőszerkezet része volt. Hogy mikor és hogyan került a tóhoz, arra már senki sem emlékszik, de talán nem lövünk mellé, ha honvédségi kapcsolatokat sejtünk a háttérben. Csinos kis átkelő volt. A partfal a híd mellett mészkő téglákkal gyönyörűen ki volt kirakva, ahogy erről egy 1971 környéki fotó is árulkodik.

Az új betonhíd építésekor ezt a fém gyalogoshidat a patakon északabbra helyezték. Sokan emlékszünk még arra, hogy a Kertbarátok utca folytatásánál át lehetett kelni a patakon. A körülbelül másfél méter széles hídon babakocsival, kerékpárral is kényelmesen át lehetett sétálni. Az erdészházi buszt a gyalogoshídon át lehetett a legrövidebb úton megközelíteni. Sok-sok boldog év után – nem teljesen alaptalanul – életveszélyessé nyilvánították, és 2009-ben ismeretlen helyre szállították.

Régi gyalogoshíd elbontása előtt 2009-ben

De ne szaladjunk ennyire előre. 1982 decemberére már a Pecató egész területén elérhető lett az elektromos áram. A körülmények jobbak lettek, egyre többen szerettek volna itt hosszabb időt tölteni, és hát kényelmesen bejutni saját ingatlanukig – autóval. A Bolha-hegyen keresztül vezető kitaposott földút nem volt ideális, egy eső pillanatok alatt járhatatlanná tette. Ahogy beborult az ég, a horgászok azonnal elkezdtek pakolni, hogy még az eső előtt kimeneküljenek a tótól. Olyan történetet is hallottam, hogy a sárban 6 óráig tartott az út Biáig. Bizonytalan és kényelmetlen megközelítés volt, egyértelműen más lehetőség kellett.

A régiek azt mesélték, hogy a pecatavi autóshíd létesítésében nagy szerepe volt egy helyi ingatlantulajdonosnak, Javornitzky Tibor alezredesnek. Sajnos ő már nem tud mesélni, az örökösöket pedig nem avatta be a részletekbe, így csak azt tudtam meg, hogy a befolyásos katonaember valóban aktív részese volt a szervezésnek. Akkoriban a Pecató területét zömében a fegyveres testületek állományának parcellázták ki. Talán ezért is hallottam azt több helyről, hogy a hidat a honvédség finanszírozta, és egy hadgyakorlat keretében épült. Ez nem teljesen igaz. A beruházó Biatorbágy Nagyközség Tanácsa volt, az építkezéshez a Pest megyei OTP biztosította a hitelkeretet, amit a helyieknek kellett rendezni. Egy tulajdonosra 3636 forint jutott, melyet 3 év alatt – félévenként 606 Ft-tal – kellett törleszteni.

Az viszont igaz, hogy a kivitelezésben a honvédség segített, sorkatonák is dolgoztak a hídon. Állítólag utászok készítették a mélyalapozást, ők verték le a vasbeton cölöpöket a híd pillérei alá. 1983 elején kezdték a munkát, és rekord idő alatt elkészültek. 1983. április 15-én adták át a hidat. A helyi legendárium szerint két darab 45 tonnás T-72-es harckocsival végezték a terhelési próbát. Egy hétig álltak a hídon. A pecatavi híd esetében a kocsipálya azaz az út hasznos szélessége 3,8 méter a T-72A szélessége pedig 3,59 méter, így akár el is képzelhető.

Nem csak a létesítésének története, de a híd szerkezete is nagyon különleges. 1974-77. között az UVATERV a Beton- és Vasbetonipari Művekkel közösen új típusú, előregyártott elemekből álló rendszert és tartógerendát fejlesztett ki a 2–16 m nyílású közúti hidak építéséhez. A pecatavi híd is ilyen keresztcsatornás (KCS) tartókból épült híd, amely magyar szabadalom. Dr. Petúr Alajos irodavezető irányításával az UVATERV-ben Kemény Ádám és Nieberl Ferenc dolgozta ki. A híd betonelemei a miskolci BVM bodrogkeresztúri telepéről érkeztek.

Ennek a hídkialakításnak az a lényege, hogy speciális építőelemekből áll. A szabadalmaztatott keresztcsatornás vasbeton elemek rendkívül megkönnyítik és ezáltal meggyorsítják a hídépítés menetét. Az UVATERV kidolgozott egy tervezési segédletet, amelynek köszönhetően a létesítéskor nem kellett külön statikai számításokat végezni. Az így készült hidak a Közúti Hídszabályzat szerinti „A" terhelési osztálynak felelnek meg. Bármennyire szeretnék, inkább nem megyek bele a részletekbe, akit érdekel az ilyesmi, tekintse meg a termék adatlapját.


A pecatavi híd 35. születésnapját ünnepelte, amikor új aszfaltot kapott. A Repkény utca felújítása a híd burkolatát is érintette. A régit lemarták, és 4 cm vastagságban új felületet kapott. A híd vasbeton szerkezete – a nagyszerű konstrukciónak köszönhetően – kiváló állapotban van, pedig ma már nagyobb a forgalom, mint azt valaha gondolták. Vigyázzunk rá, tartsuk karban, mert abban biztos vagyok, hogy sokunknak másként alakult volna az élete, ha ez a híd nem lenne itt.

Hídtakarítás 2006-ban

A cikk megírásában nyújtott segítségért szeretnék köszönetet mondani Molnár Zoltánné Györgyi néninek, Andresz Imrének, Báder Janinak, Vakarcs Lászlónak (UVATERV), Héjja Karolinnak (Biatorbágyi Polgármesteri Hivatal).

(2019. 01. 17. - Égő Ákos)

Tovább a cikkre

A Bolha-hegyi kőfejtő

Biatorbágy környékén sétálva számtalan kisebb nagyobb kőfejtőre bukkanhatunk. Vannak, melyekből mára csupán egy gödör maradt, de találhatunk gyönyörűen síkra munkált, gigantikus mészkőfalakat is az erdő mélyén. Biának öt nagy bányája volt, a Bolha-hegyi kőfejtő impozáns méretével, titokzatos múltjával az egyik legizgalmasabb.

A Bolha-hegyről a 19. század közepétől kezdve külszíni fejtéssel termelték ki a puha szarmata mészkövet. Schafarzik Ferenc „A magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése munkájában⁽¹⁾” 1870-re teszi a bánya nyitását. A mű keletkezésekor a katalógusban 1226b számmal jelölt kőfejtő 1904-ben még működött. Míg a sóskúti és etyeki bányák a székesfehérvári káptalan tulajdonában voltak, addig a biaiak világi birtokosoké. Például az Országház kőfejtő az 1900-as évek elején valószínűleg Sándor Móric gróf lánya, Pauline, azaz herceg Metternich Richárdné birtokában volt. Schafarzik leírása szerint a Bolha-hegyi kőfejtő tulajdonosai viszont biai telkes gazdák voltak.

A Bolha-hegyi bánya bérlője a huszadik század elején a budapesti Ney Ede volt. A Ney Ede és Társa kőfaragócég számos bányát birtokolt vagy bérelt Pest-Pilis-Solt vármegyében. A csillaghegyi Rókahegyen fekvő kőbányáitól a Duna partjáig kőszállító iparvasutat is épített 1897-ben.⁽²⁾ Neve szinte minden nagyobb pesti vagy budai építkezésen feltűnt beszállítóként, legyen az a Danubius-kút⁽³⁾, vagy akár az Országház⁽⁴⁾. A Budai Királyi Palota újjáépítésekor (1896-1995) például cége 14 000 köbméter kőanyagot szállított és épített be.⁽⁵⁾

Durva mészkő
A szarmata mészkőnek is nevezett kő 12-13 millió éve, a középső-miocén korban keletkezett, amikor még tenger hullámzott ezen a területen. Szerkezete lyukacsos, durva felületű, gyakran foraminiferás, cerithiumos (csigás), gyéren homokszemes. Színe fehér, sárgás vagy barnásfehér. Jól fejthető, fűrészelhető, faragható, csiszolható alapanyag. A tömöttebb fajtái tartósabbak, szilárdságuk nagyobb. Fagyálló, de sajnos a szennyezett levegő szén-dioxid és kén-dioxid tartalma a levegő páratartalmával savvá alakulva oldja, pusztítja a felületét. Ilyenkor be is feketedik. Nem csak a helyi építkezéseknél volt népszerű, hanem a nagyvárosi épületek faragott köveinek, szobrainak népszerű alapanyaga is volt.

• Térfogatsúly: 1,55 – 2,60 tonna/m3
• Nyomószilárdság:150 – 600 kg/cm2
• Hővezetési tényező: lambda 0,45 – 1,00

Hazai lelőhelyek
Budapest környéke: Budafok, Tétény, Érd, Bia, Sóskút, Páty, Zsámbék, Diósd
Börzsöny: Zebegény, Kemence, Bernecebaráti
Cserhát: Mátraszőlős
Soproni hegység: Fertőrákos, Margitbánya⁽⁶⁾

Bolha-hegyi szekérút

Évente átlagosan 5-600 köbméter 0,2-1,2 m3 nagyságú szarmata mészkövet termeltek ki. A kitermelt követ lovasszekéren szállították el. Az utak nyomvonalát ma már nehéz fellelni, csupán egy mélyen kijárt szekérút tanúskodik arról, hogy itt bizony nehéz járművek hordták a követ. Ez a szekérút tudomásom szerint jelenleg egyedülálló történelmi hagyaték. Északi irányba a Bolha-hegyen keresztül vezetett körülbelül 1,7 km-en keresztül Biáig. Sóskút irányába is el lehetett hagyni a bányát a mostani pecatavi Kertbarátok útja – Tó sétány útvonalon. A bányától a Kertbarátok útjáig vezető szakasznak viszont már nehéz nyomára bukkanni a dús növényzetben.



A bánya területén – az 1884-ben készült Bia és Torbágy települések királyi kataszteri térkép szerint – egy körülbelül 25 négyzetméteres kőház is állt. Innen nincs 80 méterre a Bányajji gémeskút, mely mellett ma is látható a gyönyörű, egy tömbből faragott itató, ahol a munkásokat kiszolgáló jószágok is csillapíthatták szomjukat.

A kőfejtés

A kőbe egy speciális, 10-15 kilós csákánnyal nagyjából 15-20 centi mély árkot vájtak, amit sámolásnak neveztek. Az árokban összegyűlt törmeléket egy kapa szerű eszközzel folyamatosan eltávolították. Általában 7-8 méteres szélességben művelték a megkezdett kőpadokat, padkákat. A padkák mélysége nagyjából 84-85 centi volt. Ebből a méretből csupán egy hasítással érték el az építőkő egységes méretét. Az így kialakított követ a falazáskor két ember a helyére tudta rakni, ezért ez egyfajta standard volt.
A körbevágott padkákat ezután felszakították, mégpedig úgy, hogy alsó lapján csákánnyal vízszintes lyukakat ütöttek, majd ezekbe vasékeket helyeztek. Az ékeket a padkán állva vasbunkóval addig ütötték, amíg a  kőtömb fel nem szakadt.
Több ember dolgozott egy csapatban, de a sámolást, fejtést mindenki önmaga végezte, csak a leszakított padka felemeléséhez hívták segítségül a csapat többi tagját.⁽⁶⁾
(Fotó: Tömbkőfejtés a Sóskúti mészkőbányában 1935 körül. Készítette: Csík Ferenc)

Légifotó a bányról 1965-ből ⁽⁷⁾

A Bolha-hegy és a bánya ma már természetvédelmi terület, amit szép lassan visszafoglal a természet, miképp mindegyik biai kőfejtőt. A szarmata durva mészkövet ma már csak dekorációs célból használják, vagy olyan helyen, ahol fontos a hagyományőrzés. Ha valaki ilyen kőre vágyik, Sóskútról még beszerezheti, a Bolha-hegyre már csak kirándulni járhatunk.

Források:
(1) A magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése
Írta: Schafarzik Ferencz dr.  M. K. Bányatanácsos, főgeológus
(2) Moór Attila: Csillaghegyi Kőszállító Iparvasút
(3) A Danubius-kút története
(4) Az új Országház : több szövegábrával és 60 mümelléklettel
(5) A HÉT  Politikai és irodalmi szemle    51/573  830 oldal (1900 december 23)
A BUDA I KIRÁLY I VÁRPALOTA
(6) Mednyánszky Miklós: "A harmadik követ vág... harmadik követ vág..."
A magyarországi kőbányászat és a népi kőépítészet története
(7) www.fentrol.hu Adatfelhasználási engedély szám: 39564.68446.1

(2018. 11. 16. - Égő Ákos)

Tovább a cikkre

Felső-malom a Pecatónál

A Pecató Bentán túli, keleti területén körülbelül 100 ingatlan van. Kedves, rendezett utcák, kicsi házak. Ha egy napsütéses napon valaki arra jár, mintha a Balaton parti nyaralók között sétálna. A területet annak idején először munkásőröknek és színészeknek parcellázták fel. Itt volt nyaralója Avar Istvánnak, Szokolay Ottónak, Versényi Lászlónak is.
A terület más szempontból is igen érdekes, ugyanis a mostani Keszeg és Pecató utca kereszteződésében volt az 1800-as évek végéig működő biai Felső-malom. Innen a patak vonalát követve körülbelül 1,2 kilométerrel dél felé pedig egy másik, a biai Alsó-malom állt. Az Alsó-malommal már egy írásban foglalkoztam, sajnos még a pontos helyét is nehéz meghatározni, a régi patakmedreken és néhány kövön kívül nem maradt nyoma az erdősávban. A Felső-malommal is hasonló a helyzet, az elmúlt több mint 120 év gyakorlatilag teljesen eltüntette a nyomait. Pontosabban nem minden nyomot.

A  XIX. századi Kataszteri térkép és a jelen kori egymás mellett. A jobb oldalira rárajzoltam a régi patakmedreket.
Meglepő az egyezés

A kutatásban ismét a kiváló és nagyon pontos XIX. századi Kataszteri térkép⁽¹⁾ segített a legtöbbet. Amikor összenéztem a jelenlegi és az 1865-1880 között készült térképet, meglepődve láttam, milyen pontosan követi a régi térképen a Benta a jelenlegi patakmeder vonalát. De ennél sokkal érdekesebb volt, hogy a jelenlegi Pecató utca tulajdonképpen a malom patakmedre volt. Akkoriban ugyanis a Benta mellett párhuzamosan futott egy másik patakmeder, aminek vizét hasznosították malmok. Ezen csatornák vízhozama valószínűleg szabályzott volt. Erre utal az is, hogy a malomágat és a Bentát további csatornák kötötték össze. A később kiszáradt második ág természetes elválasztóként szerepelt az ingatlanok parcellázásakor. Sőt, ahol  az utcák véget érnek, ez a meder máig is látható, lekövethető dél felé egészen az Alsó-malomig.

A használaton kívüli patakmedreket nem nehéz megtalálni

Amikor pár évvel ezelőtt kerestem a nyomokat, és megtaláltam észak felé a Pecató és a Keszeg utca meghosszabbított vonalában a használaton kívüli patakmedreket, biztos voltam, hogy ezen a tájékon volt a malom. A száraz malomárkokat már benőtte a növényzet, és sajnos a helyiek előszeretettel használják szemét vagy zöld hulladék lerakónak, de egy kis elszántsággal most is végigjárható. A medrek vonala csodálatosan egyezik a XIX. századi térképen feltüntetettel.

A Felső-malom feltételezett helye. Sötétkékkel a bejárt patakmeder. Tökéletes egyezés

Kataszteri térkép nem csak a patakmedreket mutatja, hanem rendkívüli pontossággal jelöli ki a Felső-malom helyét is. Minden valószínűséggel a mai Pecató utca 2. (hrsz.: 5602) és a Keszeg utca 2-4. (hrsz 5601/2-1) számú ingatlanon állt. Ezt alátámassza a jelenleg üresen álló 5602 hrsz-ú ingatlan keleti végén álló régi pince, és egy gyönyörűen faragott kövekkel épített, mára már kiszáradt kút is, melyek vélhetően a malomhoz tartoztak. A jelenlegi három ingatlan alapterülete 2784 m2  ami megközelítőleg annyi, amit a régi térképen is mértem.

A Kataszteri térképen jól beazonosíthatóak és mérhetőek a malomhoz tartozó ingatlanok méretei. A kőből épült malomház óriási volt, 295 m2. Háromszor akkora, mint az Alsó-malom épülete. A jelmagyarázat szerint viszont ez az épület nemcsak gazdasági épületként, hanem lakóépületként is szolgált. A körülbelül 2700 m2-es udvar végében egy kisebb, 40 m2-es és egy nagyobb, 60 m2-es gazdasági kőépület állt. A nagyobbik területére esik a már említett pince. Egyébként a malomudvar telekhatára a műúttal egy vonalba esett, és a malom jól látható volt az útról. Ezt alátámassza Karikó János 1892-ben írt Biai háztulajdonosok című verse⁽²⁾ (részlet):

„Sóskút felé, ha az Alsómajort nézed,

Csudálatra ragad a szép tehenészet.

S odább Sóskút felé balra esik tőled

A kőbánya alatt két lakóépület.

Ezek irányában fekszik jobboldalon
A pusztuló félben lévő felső malom.

S ezer lépésnyire kell még gyalogolnod,

Hogy meglásd az útról lent az alsó malmot.”

Ezen forrás szerint tehát 1892-ben már nem üzemelt a malom. A sorsa hasonló lehetett, mint a másik biai patakmalomé, később az újkori nyaralóépítésekhez széthordták a köveit. Talán a régi malmok ma a pecatavi házakban élnek tovább.

Források:
⁽¹⁾ Mapire: Európa a XIX. században
⁽²⁾ "Karikó János: Biai háztulajdonosok" Biatorbágyi Krónika 1992. VI.  valamint  Beszélő nevek. Biatorbágy közterületek és névadóik. Helytörténeti olvasókönyv II. 2006.

Kapcsolódó írások a www.pecato.hu oldalon:
- Alsó-malom a Pecatónál 
- Régi malmok a Pecató helyén

(2018. 10. 30. - Égő Ákos)

Tovább a cikkre

Pecatavi gyalogoshíd a hetvenes években

Különleges fotót kaptam egy pecatavi ingatlantulajdonostól. A fotó 1971 környékén készült és a Benta-patak gátja látható rajta a csodaszépen rakott mészkő partfallal és a régi gyalogoshíddal.
A híd még az eredeti helyén áll, ott, ahol a mostani autós híd van. Az új betonhidat 1983 tavaszán építették, a vasszerkezetet 800 méterrel északabbra helyezték, majd sok-sok boldog év után életveszélyessé nyilvánították és 2009-ben ismeretlen helyre szállították.

A gyalogoshídról a "Gyalogoshíd-tervek a Pecatónál" cikkből további érdekességek is kiderülnek.

A régi fotón a háttérben látható épület az átemelőszivattyú háza volt, amit az új híd építésekor elbontottak. 

Fotó: Molnár Zoltánné. 60x90 fekete-fehér papírkép

A fotót Molnár Zoltánnétól, Györgyi nénitől kaptam kölcsön, amiért nagyon hálás vagyok. Nagyon kevés régi fotódokumentum maradt fent a Pecatóról, így ez igazán páratlan darab.
Ha esetleg valakinek lenne birtokában hasonló, ne tétovázzon, keressen bátran az erdekel@pecato.hu címen.

(2017. 12. 13 - Égő Ákos)

Tovább a cikkre

35 éve van villany a Pecatónál?

1980. május 26-án Farkas Bertalan magyar asztronauta a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén a világűrbe indult. Nem sokkal később a biatorbágyi Pecatónál a helyi ingatlantulajdonosok elhatározták, hogy közmű nélküli telkeiket, nyaralóikat sokkal komfortosabbá teszik, és bevezetik a villanyáramot. A legenda szerint – akkor már 7 éve országgyűlési képviselőként tevékenykedő – Avar István színművész sokat segített a kérdésben. A Pecató egyik részét a színészek kapták meg nyaralónak, Avar mellett ide járt pihenni Szokolay Ottó és Versényi László is.

1980 decemberében a Biatorbágyi Tanács, mint beruházó vállalta, hogy a „Peca-tó és környéke” villamosítását az ÉDÁSZ vállalattal megtervezteti és kivitelezteti. Az előkészítésben és a lakossági kommunikációban Apostagi Tibor (Biatorbágyi Tanács), Doba Ferenc, Hegyi István, Rupp Hugó és Szarka György segített. A költségeket teljes egészében a telektulajdonosoknak kellett vállalniuk. Akkoriban 720 telek jöhetett szóba, aminek villamos árammal való ellátását egy lépcsőben nem tudták volna megoldani. Költséghatékony megoldásként az egész területre egységes tervet készítettek, majd két ütemben szándékoztak megoldani a kivitelezést. A tervek elkészítésének díja 300 Ft volt ingatlanonként, amit 1981. január 10-ig kellett befizetni. A teljes kivitelezés költségét két ütemben várták, de végül három lett belőle. Az első részletet, 4000 Ft-ot 1981. május 31-ig, a másodikat, 3000 Ft-ot 1982. március 10-ig, végül az utolsó részletet, 1200 forintot 1982. június 30-ig kellett csekken befizetni. A kiépítés teljes költsége tervezéssel együtt 8500 Ft lett ingatlanonként. Közben többeknek megjött a kedve, így az egy főre jutó költség ettől kevesebb lett, aki rendesen teljesítette az aktuális fizetéseket, az még pénzt is kapott vissza a végén.

Négy Csepel transzformátort szereltek fel melyekből kettő még eredeti NA 250/20-as

A hozzájáruláshoz a Tanács nem tudott sem kedvezményt, sem hitelt adni. A kivitelezést is csak akkor kezdték el, amikor mindenki befizette Biatorbágyi Tanács Fejlesztési alap számlájára az első ütem 4000 Ft-ját. Végül is 584 jelentkező telektulajdonos helyett 548 tett eleget az első részlet befizetésének. Közben is akadtak elmaradások, a második részletet többen nem fizették be, 509 000 Ft értékben kellett fizetési meghagyást küldeni. Ezt a pénz a Tanács megelőlegezte, hogy ne álljon le a munka.

A középfeszültségű vezeték Biatorbágy felől a Vihar és a Kökörcsin utca kereszteződésénél érkezik hozzánk. A 22000 V-os hálózat településünkön körülbelül 1700 méter hosszú. A vezetékek végein összesen négy darab, 3-fázisú-transzformátor osztja tovább a hálózatot a telkek felé.  A 80-as évek technikai színvonalának megfelelően alakították ki a rendszert, alkalmazkodva a már meglévő ingatlanokhoz. A 22 kV-os vezetékek 10-15 méter magasan követi az utcák vonalát, csupán a Szilva és a Horhos utca kereszteződésében található T elágazás alakult szerencsétlenül. Ott ugyanis a középfeszültségű elosztóoszlopot egy magáningatlan területére kellett állítani, így az ÉDÁSZ gyakorlatilag elbirtokolt egy sávot a telekből. Az akkori tulajdonos éppen nem volt ott a hálózat telepítésekor, sokkal később konstatálta a visszafordíthatatlan állapotot.

Az ÉDÁSZ az 1981. évre vállalt 2 millió forint értékű beruházást a terv szerint megvalósította, a hátralévő 3 millió Ft értékű munkára az 1982. december 3. határidőt adta. 1982 nyarára már sok helyen volt áram, az I. és a III. trafókörzet teljesen kiépült, és a II. trafókörzet kiépült részének feszültség alá helyezése is megtörtént. A fogyasztók bekötése folyamatos volt, a teljes hálózatot terv szerint, 1982 decemberében adták át.
35 éve a villanyáram az egyedüli közmű a Pecatónál.

(Égő Ákos - 2017. 08. 20.)

Tovább a cikkre

Alsó-malom a Pecatónál

A Bentára épült, az 1800-as évek végéig működő hajdanvolt pecatavi malmokról egyszer már volt szó. Eddig sajnos nagyon kevés konkrétumról tudtunk azok pontos helyéről, de most egy új térkép talán közelebb hoz a megoldáshoz.

Az eddig legérdekesebb és egyben az első, elérhető írásos és rajzos adat az 1779-ben készült „Bia /Pest m./ határában fekvő tavak szabályozási térképe”(1), melyen jól látható a Felső- és Alsó-malom és annak kialakítása is. Akkoriban mindkét malomhoz tartozott egy-egy malomtó is, ahogy az 1763-1787-ben készült első Katonai Felmérés térképen is fel van tüntetve.(2)

Az amatőr helytörténeti kutatásomnak óriási lökést adott a kiváló http://mapire.eu oldalon publikussá tett XIX. századi Kataszteri térkép⁽³⁾. Ezen térképek elsődleges célja az volt, hogy a földadó megállapításához pontos adatokat szolgáltassanak, így a nagy méretarányban (1:2880) készült térképek igen részletgazdagon ábrázolták a telkeket, épületeket. A felmérést 1850-ben kezdték egy ideiglenes felméréssel, majd 1865-ban kezdődött a részletes felmérés, mely az 1880-as évek végéig tartott. Tehát ezen a kataszteri térképen feltüntetettek nagyjából a malmok legutolsó állapotát mutatják. Itt már látszik, hogy megszűntek a tavak, és a Bente patakmedre mellett több szabályozó árok és egy másik patakmeder vezetett a malmokhoz, vagyis - ahogy régebben gondoltam - a gátas-malmok patakmalommá alakultak. Pontosan így alakult a Bentán kicsit lejjebb lévő, sóskúti malom sorsa.  (Érdemes elolvasni Zalavári Sándor: A romantikus Bara írását)



A Kataszteri térkép pontossága megdöbbentő. A régi térképet összehasonlíthatjuk akár az OpenStreetMap, akár a Google Maps térképekkel, így láthatjuk, hogy nem csak a 8104-es számú főút vonalvezetése megegyezik a régivel, hanem látható, hogy öt mostani pecatavi utca már létezett. A Kertbatárok útja a Korpakutat érintve egészen Biáig tartott. A Horhos utca, a Tó sétány, és a Szirom utca is a régi dűlőutak nyomvezetését követi. A Pecatónál található mindkét forrás méterre pontosan jelölve van.

Az Alsó-malom a jelenlegi tó déli csücskétől keletre, a főút felé a Pilisi Parkerdő gondozásában lévő erdősávban lehet. A terület egy részén már többször végeztek fakitermelést, így valószínűleg ott semmi számunkra érdekes sincs már. Az Alsó-malom feltételezett helye nyáron a burjánzó növényzet miatt gyakorlatilag megközelíthetetlen, így kutatást csak ősztől tavaszig lehet végezni. 

Az Alsó.malom helye a régi térképeken

A régi térképek 100 méteres pontossággal nagyjából egy helyre jelölték a malmot. A pontos meghatározáshoz ez elég nagy szórás, így igyekeztem a legrészletesebb Kataszteri felmérést irányadónak venni. Ezen a térképen leolvasható GPS koordináták birtokában a bejárás alkalmával a terepen próbáltam olyan kapcsolódási pontokat találni, amelyek pontosíthatják a térkép pozícióit.

Csodálatos módon a Benta régi és jelenlegi vonalvezetése azonos. A malomhoz vezető patakmeder nyoma könnyen megtalálható, az újraaszfaltozott Repkény utca egyik víznyelője is pont oda vezet. Innen indulva körülbelül 300 méter után megtaláltam a régi patakmederből leágazott árok  (3212) csomópontját. Itt már láthatóan kiszélesedett a patakmeder, a malomházaknak is a közelben kellett lennie.

A malomárok vonalát követve látszik, hogy környék változatos terepviszonyaihoz képest itt sík a terület, ez egybevág azzal, hogy itt kéne lennie a malomudvarnak. Viszont a GPS koordináta szerinti régi malom épületnek (47.4355, 18.8203) nyoma sincs. Illetve az látszik, hogy ezen a területen az udvarhoz képest magasabb a talajszínt és egy lyuk vezet a föld alá. A nyomokból ítélve valami használja, így igyekeztünk nem megzavarni a nyugalmát, és csupán csak fotóztuk a helyet. Lehet, hogy a rókán kívül valami más is van itt a föld alatt.

A koordináták alapján itt állhatott a malom

A felső malommal ellentétben malomház csak ipari épület volt, itt nem laktak. Harminc méterrel arrébb lehetett a kőből épült lakóépület, ami mellett – a térkép szerint - jobbra is balra is gazdasági épület állt. Ezen a területen már nagyobb szerencsénk volt. Itt bőven találni köveket, sőt egy kőkupacra is leltem. Itt találhatók profilra faragott kövek is.

Faragott kövek a lakóház helyén

A térkép alapján az Alsó-malom az alábbi épületekből állt:

• A patak keleti oldalán egy 128 m² alapterületű malomépület állt.
• A malomépület mögött a majdnem 900 m²-es udvarhoz csatlakozott a malomhoz vezető út. Itt egy 71 m²-es lakóépületet, egy 82 m²-es és egy 22 m²-es gazdasági épület volt.
• A patak túloldalán szemben egy 750 m²-es udvar és egy 117 m²-es fából készül épület állt.

Sziklák a régi út mellett. Vajon mi lehetett itt?

Az Alsó-malomhoz a főútról bekötőút vezetett. Ezen a nyomvonalon indultam visszafelé. Az út körülbelül 120 méterig a patak vonalvezetését követi. Az út mellett ezen a ponton rendezett szilákat találtam, de a Kataszteri térképen azonban itt nincs feltüntetve semmi, csupán a bekötőút vonalvezetése változik. Keletebbre fordulva egy szintén láthatóan út szerű csapáson hamar eljutottunk a Harmadik forráshoz, ami jelenleg vaditatóként, dagonyaként működik. A lábnyomokból látszott, nagy itt a forgalom.

A harmadik forrás a Pecató környékén, most inkább dagonya

Innen szinte egyenes út vezet a Pecató lehajtóig egészen a nemrég kialakított buszmegálló gyalogösvényig.  Érdekes, hogy ez a benőtt út nincs feltüntetve a Kataszteri térképen, vélhetően később alakították ki. A patakparti kövektől a már említett másik útvonal van feltüntetve bekötőútként, aminek érdekessége, hogy elhalad amellett a kiszáradt forrás mellett, amit talán a fenti dagonyázó táplált valamikor. Sőt, mielőtt elérné a Repkény utcát elhalad egy kis katlan mellett is, ahol valaha kicsi kőfejtő lehetett. Nem kizárt hogy innen vitték a köveket a malomhoz is.

Kicsi kőfejtő lehetett

Nagy bánatomra az Alsó-malomból nagyon kevés kézzelfogható maradt. A köveit talán a helyi építkezéseken használták fel, a területet pedig visszafoglalta a természet. Néhány kő ami megmaradt, mégis bizakodásra ad okot és úgy gondolom mindenképpen érdemes tovább kutatni.  Így lesz.

Források:
⁽¹⁾ Hungaricana Közgyűjteményi portál:  Tabella hydraulica Intersectionem Lacuum Biaiensium, differe... [S 12 Div XVI No 0003]
⁽²⁾ Mapire térképek
⁽³⁾ Kataszteri térképek és iratok (1850–1916)

Kapcsolódó írások a www.pecato.hu oldalon:
- Felső-malom a Pecatónál
- Régi malmok a Pecató helyén

(2016. 03. 15. szerkesztve, bővítve: 2018. 11. 4. - Égő Ákos)

Tovább a cikkre

Volt sóderbánya a Pecató mellett

Pecatótól északra fekvő régi mészkőbányát sokan ismerik, de a településtől délnyugatra található kicsi kavicsbányáról szinte csak a környezetében lakók tudnak.  A bányából már nem folyik kitermelés, a tulajdonos a magyar állam, de a környék földjeit  jelenleg bérlő gondoza. Körben mindenhol barackos volt, de a fák egy része elöregedett és kivágták, tavaly kukorica termett a szomszédságban. A földeket drótkerítés veszi körül, ami itt-ott sérült, és a Pecató felől több helyen átjárható. A kerítés egyik folytonossági hiánya a Hold utca és a Vadvirág utca sarkánál található. A saroktól körülbelül fél kilométerre a dombtetőn találjuk a 100–110 m hosszú, 20–40 m széles mélyedést. A két nagyobb gödröt földút választja el egymástól, ahonnan kényelmesen le lehet sétálni az aljára. A legmélyebb pontja körülbelül 4 méter.


A bánya történetéről eddig semmit sem tudtam meg. Az 1806–1869-es Második katonai felmérés térképen a jelenlegi terület közelében jelölve van egy hasonló nagyságú bánya, így feltételezem, hogy itt az 1800-as években már volt valami. Az tény, hogy közvetlenül a jelenlegi gödrök mellett régebbi fejtésnyomok is látszanak. Azt is hallottam, hogy a pecatavi nyaralók építésekor innen hozták a sódert.

Bánya nyoma a Második katonai felmérés térképen

A bánya anyaga hasonlatos a légvonalban nagyjából 4 km távolságra fekvő Kvarchomok Bányászati és Feldolgozó Kft. sóskúti bányájából kitermelt kavicshoz. Az alapanyag jellegzetessége a nagy biológiai és kémiai tisztaságú szilícium-dioxidot tartalmazó, erősen koptatott, legömbölyödött szemcsealak. Az ottani bánya egy 10 millió éves folyódeltára települt, úgy vélem az itteni területnek is van köze hozzá.

Vadállatok nyomait is találni

A bánya teljes területén ugyan nincs komoly mélység, de a déli fal meredek, a sóder leomlása veszélyes lehet. Vadállatok nyomát is fel lehet fedezni, itt-ott rókalyukra hasonlatos üregek találhatók.

Messziről csak egy bokros területnek látszik

Bár több helyről megközelíthető és a környékbeliek szoktak is ide járni, például kutyát sétáltatni, vagy a gyerekek a bányában játszani, mégsem szabad elfelejteni, hogy ez őrzött magánterület.

(Égő Ákos - 2015. 02. 13.)

Tovább a cikkre

Gyalogoshíd-tervek a Pecatónál

Talán sokan emlékeznek a 2009-ben elbontott, Benta-patak fölött átívelő gyalogoshídra, mely a település észak végében állt. Hasznos híd volt, mert rajta átkelve könnyebben, gyorsabban, rövidebb idő alatt elérhető volt az autóbusz megálló, kevesebb volt a séta a faluig.

Szép nem volt, de hasznos
(Fotó: QualiPLAN,  Forrás: Biatorbágy Város Önkormányzata)

A Bentától nyugatra lévő ingatlantulajdonosok mostanában óriási kerülővel érhetik el a buszmegállót, ezért sokan inkább megkockáztatják a patakon való átkelést. Az elvetemültebbek alacsonyabb vízállásnál a lefektetett csúszós köveken bukdácsolnak át, veszélyes, nyaktörő mutatvánnyal, de ha sok víz van a patakban, az átkelés lehetetlen.

Nem könnyű az átkelés alacsony vízállás esetén sem

A híd régi darab volt, szerkezetről és annak építéséről semmiféle dokumentum nem maradt fenn. Az öregek azt beszélik, hogy az autós híd megépítése előtt, körülbelül azon a helyen állt, ahol most is átkelünk a patakon. Amikor kész lett a nagy híd, akkor helyezték feljebb a település széléhez.
A 90-es évek végére erősen megrongálódott, a járófelület fa lapjai is elkorhadtak. 2008. decemberében az Önkormányzat a QualiPlan Mérnökiroda Kft.-nek megbízást adott időszakos, szemrevételezéses hídvizsgálat elvégzésére. A vizsgálat kimutatta, hogy híd balesetveszélyes.
„A felszerkezet teherbírása elégtelen (és a korróziós károk miatt ellenőrizhetetlen), aminek a következtében akár a katasztrófaszerű tönkremenetel is bármikor bekövetkezhet. A híd azonnali lezárását javasolom a forgalom elől, és mielőbbi elbontását az illegális használat megakadályozása céljából.  (idézet a jegyzőkönyvből)”

A régi gyalogoshíd
(Fotó: QualiPLAN,  Forrás: Biatorbágy Város Önkormányzata)

Így is lett, először a “HÍD BALESETVESZÉLYES, TILOS AZ ÁTHALADÁS!” tábla került ki, majd 2009-ben az egész híd eltűnt. A lakók úgy tudták, felújításra viszik el, de azt nem tervezték soha.
Ismét egy idézet a jegyzőkönyvből:
"A szerkezet kijavítása gazdaságosan nem végezhető el, mivel

• az ismeretlen alapozású hídfők megsüllyedtek
• a felszerkezet eredendően sem hídszerkezetnek készült, a teherbírása meg sem közelíti a szabvány szerint szükséges értéket (valószínűleg eredeti állapotában sem);
• összeépítése és utólagos megerősítése a helyszínen szakszerűtlenül történt;
• a híd acélszelvényei súlyos, nem pótolható korróziós károsodást szenvedtek."

Ma már csak a tábla és az alapok emlékeztetnek, hogy itt valaha híd állt

Az elbontott híd a szó szoros értelmében űrt hagyott maga után. Igény lenne rá most is, ezért 2013 végén a lakók az önkormányzathoz fordultak kérdésükkel, hogy milyen remény van a híd helyreállítására? Erre reagálva Dr. Kovács András jegyző megbízásából Biatorbágy Város Önkormányzata gyalogos és kerékpáros forgalomra alkalmas híd vázlattervét készíttette el.
A tervezés során kiderült, hogy az új híd megépítése számos nehézségbe ütközik. A legnagyobb gond, hogy az 1997-es kárpótlások következtében a korábbi híd helye - a patak folyásirány szerinti jobb oldali területe - magántulajdonba került, ezért az eredeti helyen nem lehet hidat építeni.

Régen erre jártunk; ma már magánterület.

A másik, nagyobb probléma, hogy a híd előregyártott nagyméretű elemeinek szállítása a szűk pecatavi utcák miatt nehézkes. Előzetes kalkuláció alapján körülbelül 15,6 m hosszú, 3,3 m széles, 0,5 m magas hegesztett acélszerkezet lenne a fő tartóelem. Ez egyben nem szállítható ki, ezért kisebb egységekként kell legyártatni és a helyszínen összeszerelni. Mellékesen jegyzem meg, annak idején sem voltak jobbak az útviszonyok, a régi híd sem volt kisebb, szerintem ez a probléma a legkönnyebben orvosolható.

Eredetileg nem hídnak készült,  valószínűleg egy fém tetőszerkezet alkatrésze volt.
(Fotó: QualiPLAN,  Forrás: Biatorbágy Város Önkormányzata)

A helyszíni felmérések alapján kiderült, hogy a régi gyalogoshíd helyétől a Peca-tó felé 5-600 méterre, gyakorlatilag a Békás-forrás mellett (mielőtt ismét elkezdődnek az ingatlanok), van egy üres önkormányzati tulajdonban lévő terület (hrsz 7491.), ahol az új híd és a hozzá tartozó út kivitelezhető lehet. Ebben az esetben a Benta-patak kezelőjétől - a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól - kellett megkérni a hozzájárulást az új helyen történő hídépítéshez. A hatósághoz a kérvény a biatorbágyi Beruházási és Vagyongazdálkodási Osztály végül idén áprilisba küldte el. A kérvényben az állt, hogy egy háromnyílású híd kivitelezése lenne a cél, a patak rézsülyén kialakított pillérekkel. A hídszerkezet könnyebb szállítása érdekében maximum 5 méterese darabokból szerelnék össze a helyszínen.

A 7491 helyrajzi-számú terület. Itt vezetne az út az új hídhoz

A bürokrácia gépezete beindult, a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Hatóság 2014. május 27-én kelt végzésében az ügyet a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatósághoz tette át további intézkedés céljából. Még három hónap sem telt el, július 2-án megszületett a KDVVVI Vízrendezési és Öntözési osztály rövid válasza, amiben közölték, hogy a szerkezeti kialakításra vonatkozóan a pontos vízfolyás-keresztezési szelvény ismeretében tudnak válaszolni, ezért helyszínrajzot kérnek a tervezet híd helyének pontos jelölésével.
Augusztus 19-én már ment is a válasz a térképpel.
Itt tartunk most 2014. október elején.

Akár ilyen is lehetne. Egy elképzelt híd az új helyszínen.

Biatorbágy Város Önkormányzatának 2013. évi költségvetése előirányozta a  Szily kastély iskolai tantermeink kialakítás. A 150 833 000 Ft  többletköltség előteremtése a költségvetés áttervezésével volt megvalósítható így sajnos a pecatavi gyalogoshíd építésére elkülönített 5 000 000 Ft is az átszervezés áldozata lett.

2014 nyarán az önkormányzat a QualiPLAN Mérnökiroda Kft.-től kért ajánlatot gyalogos-kerékpáros híd tervezésére. Az ajánlat egynyílású gyalogos-kerékpáros híd és a rá vezető kb. 50 m hosszú útszakasz tervezéséről szólt. A híd becsült méretei: pályaszélesség (korlátok között) 3,30 m szerkezeti hossz (szabad nyílás kb. l2,0 m) 13,0 m

 QualiPlan Mérnökiroda Kft. 1992-ben alakult szentendrei székhelyű vállalkozás, ügyvezetője Kerényi Dénes. A cég profilja a mérnöki, építészeti tervezés, szakértés, magasépítési, mélyépítési szerkezetek, hídtervezés. Jelentősebb munkáik: Ford Piramis tartószerkezet, SÜBA Áruház monolit vasbetonszerkezet, Duna Plaza parkolóház, Rózsadomb Center tartószerkezet, Székesfehérvárt nyugatról elkerülő autóút 2 hídja, HBM 42, 47-es úton lévő 8 híd felújítása, megerősítése.
Ami kicsit furcsa, hogy a cégnek saját honlapját nem találtam. E-mail: iroda@qualiplan.t-online.hu 

Az ajánlatban az elkészítendő dokumentációk és a hozzájuk tartozó árak szerepeltek:
Előkészítő munkák (30 000 Ft):

• geodéziai felmérés, ingatlanhatárok ellenőrzése
• talajmechanikai szakvélemény 2 db 8 m-es fúrással, labor vizsgálattal
• hidraulikai ellenőrzés és/vagy számítás (egyeztetéssel)

Hídtervezés (540 000 Ft):
a hídszerkezet „egyesített” terve (egy ütemű engedélyezésre és jóváhagyásra elkészítve) - a vonatkozó műszaki előírások és rendelet szerinti tartalommal (műszaki leírás, statikai számítás, általános és részlettervek, költségvetés kiírás), a szükséges egyeztetésekkel.

Úttervezés (20 000 Ft):
a hídra vezető gyalogos-kerékpáros útszakasz a 7491 hsz. telken, a 0177 (út) és a 0150 (Benta-patak, új híd) között.

Összes tervezési költség: 1 040 000 Ft+ÁFA, azaz 1 320 800 Ft
Az ajánlatban a szerződés aláírása és az adatok rendelkezésre állása után a tervezési határidő: 30 nap lenne.

A tények ismeretében látszik, hogy bizony hosszú még az út a hídig. De talán nem lehetetlen.
Ha lesz új fejlemény, azonnal beszámolunk róla.

(Égő Ákos)

Tovább a cikkre

Országház-kőfejtő és barlangjai

 A Pecató észak-keleti sarkánál álló volt erdészház, később Gesztenyés-fogadó maga is különleges épület. Jelenleg körbekerítve egy autórestaurátor műhely működik helyén. Az itt álló régi gesztenyefák miatt a Google térkép – tévesen – Gesztenyésként említi a Pecató területét is.
A Keszeg utca végén balról kerülve az épületet, majd balra tartva a piros turista jelzés mentén körülbelül 300 méter után elérünk egy tisztást. Eddig akár autóval is el lehet jutni, bár a rossz út és a buja növényzet miatt nem ajánlott.  Innen az egyik nagy gesztenyefától balra egy alig látható ösvény vezet kelet felé a bozótosban.
Ha erre elindulunk, rövid séta után egy furcsa, boltíves épületmaradványhoz érünk, ezt jobbról megkerülve érjük el az Országház-kőfejtőt.

Sajnos erről a kőfejtőről – a biatorbágyi kőfejtőhöz hasonlóan – vajmi kevés információ maradt fenn, de annyi bizonyos, hogy  az 1800-as évek közepén alapították és az 1900-as évek elején még működött. A külszíni fejtés mellett mélyművelést is folytattak itt. Erről árulkodik a négy nagyméretű mesterséges sziklaüreg. A szájhagyomány alapján innen is szállították a szarmata mészköveket az Steindl Imre tervei alapján készült Országház építéséhez, amihez egyébként 15-20 féle magyar követ használtak. 
Az Ürgehegyi bányaként vagy Gesztenyés kőfejtőként is emlegetett bányát a biaiak Országház-kőfejtőként ismerik.

Az Országház építésének feltétele volt, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel. Kivétel a főlépcső mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolit, amelyet Svédországból hozattak (összesen 12 ilyen oszlop készült, a másik négy a londoni Parlamentben található). Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, azaz a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg. Az első kapavágás 1885. október 12-én történt a Tömő-tér talaján, az építkezés során tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel. Maga az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas, alapterülete 17 745 négyzetméter, térfogata 473 000 köbméter. Központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az Országgyűlés) és a volt főrendiház (ma Kongresszusi terem) ülésterme. Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és a szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség található.

Forrás: wikipedia.org 

Bár a kőfejtő látogatható, mégis életveszélyes, látogatása körültekintést igényel. Az égbemeredő sziklák előtt a növényzet elburjánzott, ágas bogas területen kell átverekedni magunkat, ha körbe akarunk nézni.  A mélyműveléssel kialakított tárnák omladékkal telítettek és beomlásra hajlamosak. A két baloldali járat a végén összenyílik és körbejárható, de a másik kettőt inkább csak kívülről csodáljuk.  A bányászat felhagyásával a bányajáratok bejáratát befalazták, de 2002-ben az utolsó fal ledőlt. (Az itt látható archív fotóért köszönet Tüske Emilnek)

Ahogy sok kőbányának, ennek a helynek is külön érdekessége, hogy természetes barlangokat is találunk. A barlangokat az Acheron Barlangkutató Szakosztály térképésze, Szabó Zoltán kutatta 1990-ben.
Nem mutathatnánk be jobban, mint maga a barlangász – Szabó Zoltán engedélyével teljes egészében közöljük az akkori jelentését:


“A biatorbágyi Gesztenyés-kőfejtő barlangjai
 

Júliusi terepbejarásaink során átvizsgáltuk a Bolha-hegytől keletre emelkedő Gesztenyés-kőfejtőt is. A kőfejtőben négy hatalmas folyosót találtunk, amelyek részben mesterségesek, de természetes üregek mentén tágították ki őket. A folyosók egy hasadék barlangot harántolnak, amely a kőfejtő bal oldalán nyílik. A barlang húsz méter hosszan követhető, majd beszűkül és az omladék után csatlakozik bele az első folyosóba. Ezt a barlangot a bejárata fölött lógó kövekről Guillotine-barlangnak neveztük el.
Közvetlenül mellette nyílik az általunk elnevezett Szinlö-barlang, amely kb. 20 méter hosszú, szűkös hasadékbarlang. A végponti termecskéhez egy egyenes "folyosó" vezet, amely fölül szinlőszerű gömb alakú csatornába csatlakozik. Ennek alapján valószínűnek tartjuk, hogy másodlagosan hidegvizes barlanggá alakult hasadékbarlangról van szó. A végpontról erős huzat tör elő A bejáráskor feltételeztük, hogy belecsatlakozik a mesterséges folyosóba, de a térképezés kiderítette, hogy 20 méterre távolodik el attól. A két barlangtól kb. 10 méterre, a kőfejtő talpától 5 méter magasságban észrevettünk egy kis lyukat. A nyílást igen nehéz megközelíteni. A szűk lyukon átpréselődve egy hasadékba érkeztünk. A viszonylag kényelmes (1 m széles) folyosóban egy omladékon átmászva kétszintes járatba érkeztünk. Az alsót egy szűkület miatt nem sikerült végig bejárni. A felső omladékba torkollik. A kövek között jól látni a mesterséges folyosót, amibe belecsatlakozik. A bejárattól traverzálással másztunk föl a hasadék tetejébe, ahol egy lapos nyíláson ki lehet jutni a szabadba. A barlang kb. 30 méter hosszú, bejárása óvatos lépéseket igényel, ugyanis a falakat és az aljzatot érintve könnyű por száll fel, pillanatok alatt szmogot teremtve a barlangban. Ezért Szilikózis-barlangnak neveztük el. Az átvizsgált barlangok térképét jelentésünkhöz mellékeljük.“

Aki érez magában elég alázatot és fegyelmet, feltétlenül nézze meg a környék egyik nevezetességét a Országház-kőfejtőt és barlangjait. Vihet zseblámpát, de az üregekbe és barlangba megfelelő képzettség és védőfelszerelés nélkül senki se menjen be!

(2014. 09. 10. - Égő Ákos)

Tovább a cikkre