A Bolha-hegyi kőfejtő

Biatorbágy környékén sétálva számtalan kisebb nagyobb kőfejtőre bukkanhatunk. Vannak, melyekből mára csupán egy gödör maradt, de találhatunk gyönyörűen síkra munkált, gigantikus mészkőfalakat is az erdő mélyén. Biának öt nagy bányája volt, a Bolha-hegyi kőfejtő impozáns méretével, titokzatos múltjával az egyik legizgalmasabb.

A Bolha-hegyről a 19. század közepétől kezdve külszíni fejtéssel termelték ki a puha szarmata mészkövet. Schafarzik Ferenc „A magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése munkájában⁽¹⁾” 1870-re teszi a bánya nyitását. A mű keletkezésekor a katalógusban 1226b számmal jelölt kőfejtő 1904-ben még működött. Míg a sóskúti és etyeki bányák a székesfehérvári káptalan tulajdonában voltak, addig a biaiak világi birtokosoké. Például az Országház kőfejtő az 1900-as évek elején valószínűleg Sándor Móric gróf lánya, Pauline, azaz herceg Metternich Richárdné birtokában volt. Schafarzik leírása szerint a Bolha-hegyi kőfejtő tulajdonosai viszont biai telkes gazdák voltak.

A Bolha-hegyi bánya bérlője a huszadik század elején a budapesti Ney Ede volt. A Ney Ede és Társa kőfaragócég számos bányát birtokolt vagy bérelt Pest-Pilis-Solt vármegyében. A csillaghegyi Rókahegyen fekvő kőbányáitól a Duna partjáig kőszállító iparvasutat is épített 1897-ben.⁽²⁾ Neve szinte minden nagyobb pesti vagy budai építkezésen feltűnt beszállítóként, legyen az a Danubius-kút⁽³⁾, vagy akár az Országház⁽⁴⁾. A Budai Királyi Palota újjáépítésekor (1896-1995) például cége 14 000 köbméter kőanyagot szállított és épített be.⁽⁵⁾

Durva mészkő
A szarmata mészkőnek is nevezett kő 12-13 millió éve, a középső-miocén korban keletkezett, amikor még tenger hullámzott ezen a területen. Szerkezete lyukacsos, durva felületű, gyakran foraminiferás, cerithiumos (csigás), gyéren homokszemes. Színe fehér, sárgás vagy barnásfehér. Jól fejthető, fűrészelhető, faragható, csiszolható alapanyag. A tömöttebb fajtái tartósabbak, szilárdságuk nagyobb. Fagyálló, de sajnos a szennyezett levegő szén-dioxid és kén-dioxid tartalma a levegő páratartalmával savvá alakulva oldja, pusztítja a felületét. Ilyenkor be is feketedik. Nem csak a helyi építkezéseknél volt népszerű, hanem a nagyvárosi épületek faragott köveinek, szobrainak népszerű alapanyaga is volt.

• Térfogatsúly: 1,55 – 2,60 tonna/m3
• Nyomószilárdság:150 – 600 kg/cm2
• Hővezetési tényező: lambda 0,45 – 1,00

Hazai lelőhelyek
Budapest környéke: Budafok, Tétény, Érd, Bia, Sóskút, Páty, Zsámbék, Diósd
Börzsöny: Zebegény, Kemence, Bernecebaráti
Cserhát: Mátraszőlős
Soproni hegység: Fertőrákos, Margitbánya⁽⁶⁾

Bolha-hegyi szekérút

Évente átlagosan 5-600 köbméter 0,2-1,2 m3 nagyságú szarmata mészkövet termeltek ki. A kitermelt követ lovasszekéren szállították el. Az utak nyomvonalát ma már nehéz fellelni, csupán egy mélyen kijárt szekérút tanúskodik arról, hogy itt bizony nehéz járművek hordták a követ. Ez a szekérút tudomásom szerint jelenleg egyedülálló történelmi hagyaték. Északi irányba a Bolha-hegyen keresztül vezetett körülbelül 1,7 km-en keresztül Biáig. Sóskút irányába is el lehetett hagyni a bányát a mostani pecatavi Kertbarátok útja – Tó sétány útvonalon. A bányától a Kertbarátok útjáig vezető szakasznak viszont már nehéz nyomára bukkanni a dús növényzetben.



A bánya területén – az 1884-ben készült Bia és Torbágy települések királyi kataszteri térkép szerint – egy körülbelül 25 négyzetméteres kőház is állt. Innen nincs 80 méterre a Bányajji gémeskút, mely mellett ma is látható a gyönyörű, egy tömbből faragott itató, ahol a munkásokat kiszolgáló jószágok is csillapíthatták szomjukat.

A kőfejtés

A kőbe egy speciális, 10-15 kilós csákánnyal nagyjából 15-20 centi mély árkot vájtak, amit sámolásnak neveztek. Az árokban összegyűlt törmeléket egy kapa szerű eszközzel folyamatosan eltávolították. Általában 7-8 méteres szélességben művelték a megkezdett kőpadokat, padkákat. A padkák mélysége nagyjából 84-85 centi volt. Ebből a méretből csupán egy hasítással érték el az építőkő egységes méretét. Az így kialakított követ a falazáskor két ember a helyére tudta rakni, ezért ez egyfajta standard volt.
A körbevágott padkákat ezután felszakították, mégpedig úgy, hogy alsó lapján csákánnyal vízszintes lyukakat ütöttek, majd ezekbe vasékeket helyeztek. Az ékeket a padkán állva vasbunkóval addig ütötték, amíg a  kőtömb fel nem szakadt.
Több ember dolgozott egy csapatban, de a sámolást, fejtést mindenki önmaga végezte, csak a leszakított padka felemeléséhez hívták segítségül a csapat többi tagját.⁽⁶⁾
(Fotó: Tömbkőfejtés a Sóskúti mészkőbányában 1935 körül. Készítette: Csík Ferenc)

Légifotó a bányról 1965-ből ⁽⁷⁾

A Bolha-hegy és a bánya ma már természetvédelmi terület, amit szép lassan visszafoglal a természet, miképp mindegyik biai kőfejtőt. A szarmata durva mészkövet ma már csak dekorációs célból használják, vagy olyan helyen, ahol fontos a hagyományőrzés. Ha valaki ilyen kőre vágyik, Sóskútról még beszerezheti, a Bolha-hegyre már csak kirándulni járhatunk.

Források:
(1) A magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése
Írta: Schafarzik Ferencz dr.  M. K. Bányatanácsos, főgeológus
(2) Moór Attila: Csillaghegyi Kőszállító Iparvasút
(3) A Danubius-kút története
(4) Az új Országház : több szövegábrával és 60 mümelléklettel
(5) A HÉT  Politikai és irodalmi szemle    51/573  830 oldal (1900 december 23)
A BUDA I KIRÁLY I VÁRPALOTA
(6) Mednyánszky Miklós: "A harmadik követ vág... harmadik követ vág..."
A magyarországi kőbányászat és a népi kőépítészet története
(7) www.fentrol.hu Adatfelhasználási engedély szám: 39564.68446.1

(2018. 11. 16. - Égő Ákos)

Tovább a cikkre

Országház-kőfejtő és barlangjai

 A Pecató észak-keleti sarkánál álló volt erdészház, később Gesztenyés-fogadó maga is különleges épület. Jelenleg körbekerítve egy autórestaurátor műhely működik helyén. Az itt álló régi gesztenyefák miatt a Google térkép – tévesen – Gesztenyésként említi a Pecató területét is.
A Keszeg utca végén balról kerülve az épületet, majd balra tartva a piros turista jelzés mentén körülbelül 300 méter után elérünk egy tisztást. Eddig akár autóval is el lehet jutni, bár a rossz út és a buja növényzet miatt nem ajánlott.  Innen az egyik nagy gesztenyefától balra egy alig látható ösvény vezet kelet felé a bozótosban.
Ha erre elindulunk, rövid séta után egy furcsa, boltíves épületmaradványhoz érünk, ezt jobbról megkerülve érjük el az Országház-kőfejtőt.

Sajnos erről a kőfejtőről – a biatorbágyi kőfejtőhöz hasonlóan – vajmi kevés információ maradt fenn, de annyi bizonyos, hogy  az 1800-as évek közepén alapították és az 1900-as évek elején még működött. A külszíni fejtés mellett mélyművelést is folytattak itt. Erről árulkodik a négy nagyméretű mesterséges sziklaüreg. A szájhagyomány alapján innen is szállították a szarmata mészköveket az Steindl Imre tervei alapján készült Országház építéséhez, amihez egyébként 15-20 féle magyar követ használtak. 
Az Ürgehegyi bányaként vagy Gesztenyés kőfejtőként is emlegetett bányát a biaiak Országház-kőfejtőként ismerik.

Az Országház építésének feltétele volt, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel. Kivétel a főlépcső mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolit, amelyet Svédországból hozattak (összesen 12 ilyen oszlop készült, a másik négy a londoni Parlamentben található). Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, azaz a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg. Az első kapavágás 1885. október 12-én történt a Tömő-tér talaján, az építkezés során tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel. Maga az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas, alapterülete 17 745 négyzetméter, térfogata 473 000 köbméter. Központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az Országgyűlés) és a volt főrendiház (ma Kongresszusi terem) ülésterme. Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és a szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség található.

Forrás: wikipedia.org 

Bár a kőfejtő látogatható, mégis életveszélyes, látogatása körültekintést igényel. Az égbemeredő sziklák előtt a növényzet elburjánzott, ágas bogas területen kell átverekedni magunkat, ha körbe akarunk nézni.  A mélyműveléssel kialakított tárnák omladékkal telítettek és beomlásra hajlamosak. A két baloldali járat a végén összenyílik és körbejárható, de a másik kettőt inkább csak kívülről csodáljuk.  A bányászat felhagyásával a bányajáratok bejáratát befalazták, de 2002-ben az utolsó fal ledőlt. (Az itt látható archív fotóért köszönet Tüske Emilnek)

Ahogy sok kőbányának, ennek a helynek is külön érdekessége, hogy természetes barlangokat is találunk. A barlangokat az Acheron Barlangkutató Szakosztály térképésze, Szabó Zoltán kutatta 1990-ben.
Nem mutathatnánk be jobban, mint maga a barlangász – Szabó Zoltán engedélyével teljes egészében közöljük az akkori jelentését:


“A biatorbágyi Gesztenyés-kőfejtő barlangjai
 

Júliusi terepbejarásaink során átvizsgáltuk a Bolha-hegytől keletre emelkedő Gesztenyés-kőfejtőt is. A kőfejtőben négy hatalmas folyosót találtunk, amelyek részben mesterségesek, de természetes üregek mentén tágították ki őket. A folyosók egy hasadék barlangot harántolnak, amely a kőfejtő bal oldalán nyílik. A barlang húsz méter hosszan követhető, majd beszűkül és az omladék után csatlakozik bele az első folyosóba. Ezt a barlangot a bejárata fölött lógó kövekről Guillotine-barlangnak neveztük el.
Közvetlenül mellette nyílik az általunk elnevezett Szinlö-barlang, amely kb. 20 méter hosszú, szűkös hasadékbarlang. A végponti termecskéhez egy egyenes "folyosó" vezet, amely fölül szinlőszerű gömb alakú csatornába csatlakozik. Ennek alapján valószínűnek tartjuk, hogy másodlagosan hidegvizes barlanggá alakult hasadékbarlangról van szó. A végpontról erős huzat tör elő A bejáráskor feltételeztük, hogy belecsatlakozik a mesterséges folyosóba, de a térképezés kiderítette, hogy 20 méterre távolodik el attól. A két barlangtól kb. 10 méterre, a kőfejtő talpától 5 méter magasságban észrevettünk egy kis lyukat. A nyílást igen nehéz megközelíteni. A szűk lyukon átpréselődve egy hasadékba érkeztünk. A viszonylag kényelmes (1 m széles) folyosóban egy omladékon átmászva kétszintes járatba érkeztünk. Az alsót egy szűkület miatt nem sikerült végig bejárni. A felső omladékba torkollik. A kövek között jól látni a mesterséges folyosót, amibe belecsatlakozik. A bejárattól traverzálással másztunk föl a hasadék tetejébe, ahol egy lapos nyíláson ki lehet jutni a szabadba. A barlang kb. 30 méter hosszú, bejárása óvatos lépéseket igényel, ugyanis a falakat és az aljzatot érintve könnyű por száll fel, pillanatok alatt szmogot teremtve a barlangban. Ezért Szilikózis-barlangnak neveztük el. Az átvizsgált barlangok térképét jelentésünkhöz mellékeljük.“

Aki érez magában elég alázatot és fegyelmet, feltétlenül nézze meg a környék egyik nevezetességét a Országház-kőfejtőt és barlangjait. Vihet zseblámpát, de az üregekbe és barlangba megfelelő képzettség és védőfelszerelés nélkül senki se menjen be!

(2014. 09. 10. - Égő Ákos)

Tovább a cikkre