Felső-malom a Pecatónál

A Pecató Bentán túli, keleti területén körülbelül 100 ingatlan van. Kedves, rendezett utcák, kicsi házak. Ha egy napsütéses napon valaki arra jár, mintha a Balaton parti nyaralók között sétálna. A területet annak idején először munkásőröknek és színészeknek parcellázták fel. Itt volt nyaralója Avar Istvánnak, Szokolay Ottónak, Versényi Lászlónak is.
A terület más szempontból is igen érdekes, ugyanis a mostani Keszeg és Pecató utca kereszteződésében volt az 1800-as évek végéig működő biai Felső-malom. Innen a patak vonalát követve körülbelül 1,2 kilométerrel dél felé pedig egy másik, a biai Alsó-malom állt. Az Alsó-malommal már egy írásban foglalkoztam, sajnos még a pontos helyét is nehéz meghatározni, a régi patakmedreken és néhány kövön kívül nem maradt nyoma az erdősávban. A Felső-malommal is hasonló a helyzet, az elmúlt több mint 120 év gyakorlatilag teljesen eltüntette a nyomait. Pontosabban nem minden nyomot.

A  XIX. századi Kataszteri térkép és a jelen kori egymás mellett. A jobb oldalira rárajzoltam a régi patakmedreket.
Meglepő az egyezés

A kutatásban ismét a kiváló és nagyon pontos XIX. századi Kataszteri térkép⁽¹⁾ segített a legtöbbet. Amikor összenéztem a jelenlegi és az 1865-1880 között készült térképet, meglepődve láttam, milyen pontosan követi a régi térképen a Benta a jelenlegi patakmeder vonalát. De ennél sokkal érdekesebb volt, hogy a jelenlegi Pecató utca tulajdonképpen a malom patakmedre volt. Akkoriban ugyanis a Benta mellett párhuzamosan futott egy másik patakmeder, aminek vizét hasznosították malmok. Ezen csatornák vízhozama valószínűleg szabályzott volt. Erre utal az is, hogy a malomágat és a Bentát további csatornák kötötték össze. A később kiszáradt második ág természetes elválasztóként szerepelt az ingatlanok parcellázásakor. Sőt, ahol  az utcák véget érnek, ez a meder máig is látható, lekövethető dél felé egészen az Alsó-malomig.

A használaton kívüli patakmedreket nem nehéz megtalálni

Amikor pár évvel ezelőtt kerestem a nyomokat, és megtaláltam észak felé a Pecató és a Keszeg utca meghosszabbított vonalában a használaton kívüli patakmedreket, biztos voltam, hogy ezen a tájékon volt a malom. A száraz malomárkokat már benőtte a növényzet, és sajnos a helyiek előszeretettel használják szemét vagy zöld hulladék lerakónak, de egy kis elszántsággal most is végigjárható. A medrek vonala csodálatosan egyezik a XIX. századi térképen feltüntetettel.

A Felső-malom feltételezett helye. Sötétkékkel a bejárt patakmeder. Tökéletes egyezés

Kataszteri térkép nem csak a patakmedreket mutatja, hanem rendkívüli pontossággal jelöli ki a Felső-malom helyét is. Minden valószínűséggel a mai Pecató utca 2. (hrsz.: 5602) és a Keszeg utca 2-4. (hrsz 5601/2-1) számú ingatlanon állt. Ezt alátámassza a jelenleg üresen álló 5602 hrsz-ú ingatlan keleti végén álló régi pince, és egy gyönyörűen faragott kövekkel épített, mára már kiszáradt kút is, melyek vélhetően a malomhoz tartoztak. A jelenlegi három ingatlan alapterülete 2784 m2  ami megközelítőleg annyi, amit a régi térképen is mértem.

A Kataszteri térképen jól beazonosíthatóak és mérhetőek a malomhoz tartozó ingatlanok méretei. A kőből épült malomház óriási volt, 295 m2. Háromszor akkora, mint az Alsó-malom épülete. A jelmagyarázat szerint viszont ez az épület nemcsak gazdasági épületként, hanem lakóépületként is szolgált. A körülbelül 2700 m2-es udvar végében egy kisebb, 40 m2-es és egy nagyobb, 60 m2-es gazdasági kőépület állt. A nagyobbik területére esik a már említett pince. Egyébként a malomudvar telekhatára a műúttal egy vonalba esett, és a malom jól látható volt az útról. Ezt alátámassza Karikó János 1892-ben írt Biai háztulajdonosok című verse⁽²⁾ (részlet):

„Sóskút felé, ha az Alsómajort nézed,

Csudálatra ragad a szép tehenészet.

S odább Sóskút felé balra esik tőled

A kőbánya alatt két lakóépület.

Ezek irányában fekszik jobboldalon
A pusztuló félben lévő felső malom.

S ezer lépésnyire kell még gyalogolnod,

Hogy meglásd az útról lent az alsó malmot.”

Ezen forrás szerint tehát 1892-ben már nem üzemelt a malom. A sorsa hasonló lehetett, mint a másik biai patakmalomé, később az újkori nyaralóépítésekhez széthordták a köveit. Talán a régi malmok ma a pecatavi házakban élnek tovább.

Források:
⁽¹⁾ Mapire: Európa a XIX. században
⁽²⁾ "Karikó János: Biai háztulajdonosok" Biatorbágyi Krónika 1992. VI.  valamint  Beszélő nevek. Biatorbágy közterületek és névadóik. Helytörténeti olvasókönyv II. 2006.

Kapcsolódó írások a www.pecato.hu oldalon:
- Alsó-malom a Pecatónál 
- Régi malmok a Pecató helyén

(2018. 10. 30. - Égő Ákos)

Tovább a cikkre

Alsó-malom a Pecatónál

A Bentára épült, az 1800-as évek végéig működő hajdanvolt pecatavi malmokról egyszer már volt szó. Eddig sajnos nagyon kevés konkrétumról tudtunk azok pontos helyéről, de most egy új térkép talán közelebb hoz a megoldáshoz.

Az eddig legérdekesebb és egyben az első, elérhető írásos és rajzos adat az 1779-ben készült „Bia /Pest m./ határában fekvő tavak szabályozási térképe”(1), melyen jól látható a Felső- és Alsó-malom és annak kialakítása is. Akkoriban mindkét malomhoz tartozott egy-egy malomtó is, ahogy az 1763-1787-ben készült első Katonai Felmérés térképen is fel van tüntetve.(2)

Az amatőr helytörténeti kutatásomnak óriási lökést adott a kiváló http://mapire.eu oldalon publikussá tett XIX. századi Kataszteri térkép⁽³⁾. Ezen térképek elsődleges célja az volt, hogy a földadó megállapításához pontos adatokat szolgáltassanak, így a nagy méretarányban (1:2880) készült térképek igen részletgazdagon ábrázolták a telkeket, épületeket. A felmérést 1850-ben kezdték egy ideiglenes felméréssel, majd 1865-ban kezdődött a részletes felmérés, mely az 1880-as évek végéig tartott. Tehát ezen a kataszteri térképen feltüntetettek nagyjából a malmok legutolsó állapotát mutatják. Itt már látszik, hogy megszűntek a tavak, és a Bente patakmedre mellett több szabályozó árok és egy másik patakmeder vezetett a malmokhoz, vagyis - ahogy régebben gondoltam - a gátas-malmok patakmalommá alakultak. Pontosan így alakult a Bentán kicsit lejjebb lévő, sóskúti malom sorsa.  (Érdemes elolvasni Zalavári Sándor: A romantikus Bara írását)



A Kataszteri térkép pontossága megdöbbentő. A régi térképet összehasonlíthatjuk akár az OpenStreetMap, akár a Google Maps térképekkel, így láthatjuk, hogy nem csak a 8104-es számú főút vonalvezetése megegyezik a régivel, hanem látható, hogy öt mostani pecatavi utca már létezett. A Kertbatárok útja a Korpakutat érintve egészen Biáig tartott. A Horhos utca, a Tó sétány, és a Szirom utca is a régi dűlőutak nyomvezetését követi. A Pecatónál található mindkét forrás méterre pontosan jelölve van.

Az Alsó-malom a jelenlegi tó déli csücskétől keletre, a főút felé a Pilisi Parkerdő gondozásában lévő erdősávban lehet. A terület egy részén már többször végeztek fakitermelést, így valószínűleg ott semmi számunkra érdekes sincs már. Az Alsó-malom feltételezett helye nyáron a burjánzó növényzet miatt gyakorlatilag megközelíthetetlen, így kutatást csak ősztől tavaszig lehet végezni. 

Az Alsó.malom helye a régi térképeken

A régi térképek 100 méteres pontossággal nagyjából egy helyre jelölték a malmot. A pontos meghatározáshoz ez elég nagy szórás, így igyekeztem a legrészletesebb Kataszteri felmérést irányadónak venni. Ezen a térképen leolvasható GPS koordináták birtokában a bejárás alkalmával a terepen próbáltam olyan kapcsolódási pontokat találni, amelyek pontosíthatják a térkép pozícióit.

Csodálatos módon a Benta régi és jelenlegi vonalvezetése azonos. A malomhoz vezető patakmeder nyoma könnyen megtalálható, az újraaszfaltozott Repkény utca egyik víznyelője is pont oda vezet. Innen indulva körülbelül 300 méter után megtaláltam a régi patakmederből leágazott árok  (3212) csomópontját. Itt már láthatóan kiszélesedett a patakmeder, a malomházaknak is a közelben kellett lennie.

A malomárok vonalát követve látszik, hogy környék változatos terepviszonyaihoz képest itt sík a terület, ez egybevág azzal, hogy itt kéne lennie a malomudvarnak. Viszont a GPS koordináta szerinti régi malom épületnek (47.4355, 18.8203) nyoma sincs. Illetve az látszik, hogy ezen a területen az udvarhoz képest magasabb a talajszínt és egy lyuk vezet a föld alá. A nyomokból ítélve valami használja, így igyekeztünk nem megzavarni a nyugalmát, és csupán csak fotóztuk a helyet. Lehet, hogy a rókán kívül valami más is van itt a föld alatt.

A koordináták alapján itt állhatott a malom

A felső malommal ellentétben malomház csak ipari épület volt, itt nem laktak. Harminc méterrel arrébb lehetett a kőből épült lakóépület, ami mellett – a térkép szerint - jobbra is balra is gazdasági épület állt. Ezen a területen már nagyobb szerencsénk volt. Itt bőven találni köveket, sőt egy kőkupacra is leltem. Itt találhatók profilra faragott kövek is.

Faragott kövek a lakóház helyén

A térkép alapján az Alsó-malom az alábbi épületekből állt:

• A patak keleti oldalán egy 128 m² alapterületű malomépület állt.
• A malomépület mögött a majdnem 900 m²-es udvarhoz csatlakozott a malomhoz vezető út. Itt egy 71 m²-es lakóépületet, egy 82 m²-es és egy 22 m²-es gazdasági épület volt.
• A patak túloldalán szemben egy 750 m²-es udvar és egy 117 m²-es fából készül épület állt.

Sziklák a régi út mellett. Vajon mi lehetett itt?

Az Alsó-malomhoz a főútról bekötőút vezetett. Ezen a nyomvonalon indultam visszafelé. Az út körülbelül 120 méterig a patak vonalvezetését követi. Az út mellett ezen a ponton rendezett szilákat találtam, de a Kataszteri térképen azonban itt nincs feltüntetve semmi, csupán a bekötőút vonalvezetése változik. Keletebbre fordulva egy szintén láthatóan út szerű csapáson hamar eljutottunk a Harmadik forráshoz, ami jelenleg vaditatóként, dagonyaként működik. A lábnyomokból látszott, nagy itt a forgalom.

A harmadik forrás a Pecató környékén, most inkább dagonya

Innen szinte egyenes út vezet a Pecató lehajtóig egészen a nemrég kialakított buszmegálló gyalogösvényig.  Érdekes, hogy ez a benőtt út nincs feltüntetve a Kataszteri térképen, vélhetően később alakították ki. A patakparti kövektől a már említett másik útvonal van feltüntetve bekötőútként, aminek érdekessége, hogy elhalad amellett a kiszáradt forrás mellett, amit talán a fenti dagonyázó táplált valamikor. Sőt, mielőtt elérné a Repkény utcát elhalad egy kis katlan mellett is, ahol valaha kicsi kőfejtő lehetett. Nem kizárt hogy innen vitték a köveket a malomhoz is.

Kicsi kőfejtő lehetett

Nagy bánatomra az Alsó-malomból nagyon kevés kézzelfogható maradt. A köveit talán a helyi építkezéseken használták fel, a területet pedig visszafoglalta a természet. Néhány kő ami megmaradt, mégis bizakodásra ad okot és úgy gondolom mindenképpen érdemes tovább kutatni.  Így lesz.

Források:
⁽¹⁾ Hungaricana Közgyűjteményi portál:  Tabella hydraulica Intersectionem Lacuum Biaiensium, differe... [S 12 Div XVI No 0003]
⁽²⁾ Mapire térképek
⁽³⁾ Kataszteri térképek és iratok (1850–1916)

Kapcsolódó írások a www.pecato.hu oldalon:
- Felső-malom a Pecatónál
- Régi malmok a Pecató helyén

(2016. 03. 15. szerkesztve, bővítve: 2018. 11. 4. - Égő Ákos)

Tovább a cikkre

Régi malmok a Pecató helyén

A Pecató és a környék régmúlt történetéről nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Csupán annyi biztos, hogy a jelenlegi horgásztó helyén valamikor az 1700-as években egy malomtó volt. Erre utal a terület régi, Tófarok-dűlő elnevezése is.
Amatőr helytörténeti kutatásomat régi térképek, elsőként a Magyar Királyság területén 1782–1785. között végezett  I. katonai felmérés tanulmányozásával kezdtem.

Az I. katonai felmérés (1763-1787) [Jozefiniánus felmérés]

Mária Terézia a hétéves háború után közvetlenül elrendelte a Habsburg Birodalom összes országának, köztük a Magyar Királyság katonai felmérését. A felmérés kivitelezői a Bécsben, 1747-ben alapított Katonai Mérnök Akadémián végzett mérnök-tisztek voltak. Egy felmérőtiszt átlagosan évente 3 szelvényt készített, összesen kb. 3500 szelvény készült, ebből 1765 ábrázolt magyar területet. A felméréseken belül a legnagyobb összefüggő terület felmérése a Magyar Királyság esetében történt (965 szelvény), a mai Magyarország területére ebből 463 szelvény esik. Magyarországon a felvételt Andreas von Neu ezredes vezette. A felmérési sorrendet elsődlegesen a háborúveszély határozta meg, ennek megfelelően az első méréseket Sziléziában, Cseh- és Morvaországban és a máramarosi határőrvidéken kezdték. ⁽¹⁾

Ezen a térképen jól felismerhető a környék domborzata, a Füzes- és Benta-patak akkor még igencsak kacskaringós vonalvezetése, a két malom és a hozzájuk tartozó malomtavak. A malmokat egyszerűen Felső és Alsó malmoknak hívták. Az I. katonai felmérés térképén látszik, hogy a Felső malom tava jóval kisebb volt, az Alsó malom tava a mostani horgásztóval átfedésben, de tőle kissé keletre helyezkedett el, gyakorlatilag a jelenlegi új telepítésű erdősáv és a bekötő út területén. A nagyobb malomtó vízfelülete meghaladta a jelenlegi 32  000 négyzetméteres horgásztó felületét. Nyilvánvalóan ezek a tavak a malom működéséhez biztosították a megfelelő vízmennyiséget, így a méretük változhatott.

1785 - 1869 - 2014

A malmokról kicsit többet a Monarchia területén 1819-től 1869-ig végzett  II. katonai felmérés árul el. Az interneten is megtalálható kiváló térképen összehasonlítható a 19. század és napjaink települései, hegy és vízrajza.

A II. katonai felmérés (1806-1869) [Franciskánus felmérés]

A napóleoni háborúk rámutattak egy új felmérés szükségességére, így 1806-ban I. Ferenc császár elrendelte a II. katonai felmérést. Az I. katonai felmérés elavulásához elsősorban a geodézia fejődése (a háromszögelésék megkezdése), a szelvények vetületnélkülisége, a domborzat „a là vue" ábrázolása vezetett. 1806-ban létrehozták a Katonai Háromszögelési Intézetet, majd ezzel egy időben megkezdték a Habsburg Birodalom tíz önálló tartományi háromszögelési láncra támaszkodó újabb felmérését. Az előző felmérés térképeit nem használták fel. Károly főherceg kezdeményezésére 1806-tól a főhadiszállás asztronómiai-háromszögelési osztálya és topográfiai hivatala, valamint a milánói Instituto Geografico Militare végezték a felmérést. Ez utóbbi intézményt 1839-ben átvitték Bécsbe, és mindhárom egyesítésével létrehozták a Katonai Földrajzi Intézetet. ⁽¹⁾

18. században működött a Veszprém megyei Örvényesen ez a malom. 
Talán az itteni malmok is hasonlóak lehetettek. Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Látható, hogy sokkal részletesebben, névvel is vannak jelölve a malmok. Érdekes, hogy itt már nem láthatóak konkrétan a malomtavak, csupán lápos területként szerepelnek. A kor szokásaihoz híven valószínűleg mindkettő patak-, vagy gátasmalom volt, mely a folyóvíz szintkülönbségéből származó gravitációs energiát használta a malomszerkezet hajtására. A kisebb vízhozamú és gyors folyású patakok mellett inkább a felülcsapott kerekű malmok honosodtak meg,  amikor is a malomkerék tetejére vezetett víz mozgatta a kereket. Elviekben lehettek akár több kerekes malmok is, bár a vízhozam ismeretében itt egyszerűbb, egykerekes malmokról lehetett szó.

Balla Antal térképén (1779) Bia falu alaprajza a biai tó, a felső és alsó malomtavak és keresztszelvényük. (6)

Egy 1863-as összeírás szerint az országban 9173 patakmalom működött. “1894-ben, amikor a gőzmalmok versenye már éreztette hatását, a működő vízimalmok száma országrészenként a következő volt: Erdély: 5136, Dunántúl: 2880, Duna bal partja: 2686, Tisza bal partja (Tiszántúl): 1504, Tisza–Maros szöge: 1386, Tisza jobb partja: 1180, Duna–Tisza köze: 641 vízimalom.” ⁽²⁾

A II. katonai felmérés térképen az is jól látható, hogy a Benta-patak más mederbe futott. Mivel ez a térkép igazodik a geo-kordinákhoz, és technikailag is nagyon pontos, úgy vélem, hogy a régi patakmeder a - ma már az építkezések miatt félig betemetett és a bevezető betonút által kettévágott - vízelvezető árkok nyomvonalát követte. Ezt az is alátámasztja, hogy ez az árok a tó déli végénél - a régi Alsó malom mellett ketté válik, ahogy a régi térképen is látszik. Ez az elágazás a malom működése miatt volt szükséges.

A vízelvezető árkot a bekötőút kettévágta. Talán ez lehetett a régi patakmeder is.

“A patakmalmok többsége nem a vízfolyás mentén, hanem az abból kivezetett malomárok, malomcsatorna mellett épült, mivel ott jobban lehetett biztosítani a malom működésének feltételeit. Az áradások idején lezúduló víz ugyanis a főfolyásra épített malomban károkat okozhatott.” ⁽²⁾

Az elágazás a térképen mind az Alsó mind a Felső malomnál jól látható. A malomárkokat rendszerint 20-30 méterre alakítottak ki a patakmedertől, és – ha a feltételezésem helyes – ezeknek az árkoknak a nyomai még ma is megtalálhatóak. A patak és a malomárok elágazásánál általában duzzasztót vagy gátat emeltek, ahol zsilippel szabályozták az árokba engedett víz mennyiségét.

“A malomház általában a táj népi építészetében használt anyagokból és az ott alkalmazott technikával készült, így a Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben boronafalú, zsilipeléses vagy gerendavázas technikával, másutt földből, deszkából, kőből, újabban téglából.” ⁽²⁾ “A szokványos paraszti épületektől elsősorban a malomgépezetek sajátos térigénye miatt különböztek, legalább kétszintesre kellett építeni belsejüket. Az alsó szinten helyezték el a fogaskerék-áttételeket, energiatovábbító tengelyeket. Az efelett létesített padlózaton kezelték a kőpadokat, tárolták az őrölnivalót, az őrölt árut, raktározták a vámként visszatartott részt.” ⁽³⁾

A  II. katonai felmérés térképén színekkel jelölték a fa (fekete) és kő (piros) épületeket. Az épületek számából úgy tűnik hogy a Felső malom az 1800-as években nagyobb lehetett, esetleg az Alsó akkor már nem is működött. Az Alsó malom jelentőségére az  I. katonai felmérés térképe utal, ugyanis ott látszik, hogy egy külön bekötő út vezetett a malomhoz. Biatorbágyon, Sóskúton több száz éve a szarmata mészkő az elterjedt építőanyag. Míg lejjebb, a régi Sóskúti malom helyén találunk némi romot ilyen kövekből (a II. katonai felmérés térképén itt zömében kő házak vannak), ezek a pecatavi malmok mára gyakorlatilag nyom nélkül eltűntek, ha maradt is építőanyag azt az újkori építkezéseknél felhasználták. Csupán – főleg a Felső malom tájékán, a Keszeg utca házai mögött – árulkodnak különös árkok arról, hogy itt lehetett valami érdekes.

Felső malom valamikori patakmedre ma már illegális szemétlerakó

Sajnos a régi malmokról ezidáig néhány kóbor kövön és árkon kívül nem sok bizonyítható részlet maradt fent, a fentiek nagy része csupán a kor malmom-építési szokásaira támaszkodó érdekes feltételezés. A malmok létezése viszont több forrásból megerősített tény, például Karikó János: Biai háztulajdonosok című versében említi őket.

Ime az ide vonatkozó részlet a műből:

“Hogy kiegészítve legyen Bia község,
És nagyságán semmi csorbítás ne essék:
Hátra van még néhány kültelek és puszta,
A sors mind Metternich kezeire bízta.

Sóskút felé, ha az Alsómajort nézed,
Csudálatra ragad a szép tehenészet.
S odább Sóskút felé balra esik tőled
A kőbánya alatt két lakóépület.

Ezek irányában fekszik jobboldalon
A pusztuló félben lévő felső malom.
S ezer lépésnyire kell még gyalogolnod,
Hogy meglásd az útról lent az alsó malmot.”⁽⁴⁾

A költeményt 1892. április 17-én írta, tehát akkor már a felső malom biztos nem üzemelt. A kicsi patakmalmok a nagy kapacitású, korszerű gőzmalmok megjelenésével egyre háttérbe szorultak, majd sorra szűntek meg. A hivatalos statisztikák szerint 1863-ban 147, 1873-ban már 482 gőzmalom volt üzemben. ⁽⁵⁾ A Benta patak melletti malmok szerepét vélhetően az 1912-ben Mészöly László által épített hengerműmalom vette át, ami még ma is áll a Széchenyi u. 1. alatt. A malom történetéről a Biatorbágyi Krónika 2004, februári számában lehet olvasni.

Később a patakok rendezésével a patakvölgyekben a rétek visszaszorultak, eltűntek a biai malmok, mocsaras területté vált a hajdani Alsó malom tava is. A területen mezőgazdasági tevékenységet nem folytattak, csupán a mindenhol megélő mezei zsurló (Equisetum arvense) érezte itt jól magát, ezért a helyiek a zsurló népies nevén Békarokkásnak hívták a területet. A Benta-patak, Árvalányhajdomb, Kiserdő, Korpa-kút, és Bolha hegy által határol terület viszont csodálatos hangulatú volt, ahogy most is. Nem csoda hogy 1956. január 22-én a Biatorbágyi Sporthorgász Egyesület elhatározta, hogy horgász tavat épít a 0104 helyrajzi számú Tófarkban lévő Békarokkás területén.
Ez viszont már egy másik történet.

Források:
⁽¹⁾ Kovács Anikó: Régi katonai topográfiai térképek szelvényezése  2002  
⁽²⁾ Magyar Néprajzi Lexikon: Vízimalmok
⁽³⁾ Magyar Néprajzi Lexikon: Patakmalom
⁽⁴⁾ "Karikó János: Biai háztulajdonosok" Biatorbágyi Krónika 1992. VI.  valamint  Beszélő nevek. Biatorbágy közterületek és névadóik. Helytörténeti olvasókönyv II. 2006.
⁽⁵⁾ DR. HALKOVICS LÁSZLÓ : A MAGYAR MALOMIPARI STATISZTIKA TÖRTÉNETE, 1850–1950
⁽⁶⁾ Hungaricana Közgyűjteményi portál:  Tabella hydraulica Intersectionem Lacuum Biaiensium, differe... [S 12 Div XVI No 0003]

Balla Antal térképéért és a hibák javításáért külön köszönet Horváth Imrének.

Kapcsolódó írások a www.pecato.hu oldalon:
- Alsó-malom a Pecatónál
- Felső-malom a Pecatónál

(2014. 03. 19. - Égő Ákos)

Tovább a cikkre